:-) Szépjóestét!
:-(( Azt hiszem, ma végképp sikerült elmarnom magamtól a volt kedvesem.
Megint jelentkezett, csak egy sorban, hogy haragszom-e még és zavarhat-e. Ezúttal egy vadiúj, 2005-ben épült konténerhajó fedélzetéről írt.
Én meg már halálosan unom, hogy a hosszú navigálásai alatt szórakoztassam, ezért megírtam neki, hogy nem, nem haragszom, soha nem is haragudtam, egyszerűen csak szerettem volna befejezni ezt az édeskés de haszontalan bájcsevelyt és szeretném, ha soha többé nem zavarna. Három napig gondolkodtam ezen a két mondaton, tényleg ezeket a szavakat használtam, hogy sweety, useless, disturb.
Nem szívesen sértem meg a volt szeretőimet, őt pláne nem, igazság szerint az egyetlen pasi akivel le tudtam volna élni az életem, de most nem volt más választásom, belé kellett taposnom. Túl nagy szerelem volt ez ahhoz, hogy valahol csak leüljünk egy kávé mellé és mint egy érettségi találkozón, elmeséljük egymásnak az utóbbi tizenakárhány évet. Attól meg, hogy esetleg meglássam és az ölébe zuhanyjak, az isten őrizzen meg mindkettőnket - de legalábbis engem. Egyrészt nem bízok már benne, ha egyszer el tudott hagyni akkor el fog tudni hagyni másodszor is. Másrészt, nincs már erőm ahhoz, hogy hol Antwerpenbe, hol Londonba, hol Nápolyba rohangáljak utána, hogy pár órát együtt tudjunk lenni.
Ennél azért többet érdemlek.
Captain S. M., sajnálom, ennyi volt. Nem kellett volna akkor eltűnnöd és nem kellett volna hét évet várnod, hogy újra előkerülj. Addigra bennem már leülepedett, hogy ha még egyszer az életben hús-vér férfit akarok ölelni, akkor el kell hogy felejtselek téged. El is felejtettelek, módszeresen, elszántan irtottalak ki magamból. Nem engedem, hogy megint felkavard az életem. Ezt már egyszer elmagyaráztam, akkor azt hitted, hogy büntetni akarlak. Vagy csak megdolgoztatni a kibékülésért. Nem hitted el, hogy már nem szeretlek. Márpedig tényleg nem szeretlek. És ezen az sem változtat, hogy a pótlásodra még nem találtam senkit. Sajnálom, őszintén sajnálom, hogy ezt ilyen durván kellett a tudomásodra hoznom.
Safe sailing, dear!
:-(( Azt hiszem, ma végképp sikerült elmarnom magamtól a volt kedvesem.
Megint jelentkezett, csak egy sorban, hogy haragszom-e még és zavarhat-e. Ezúttal egy vadiúj, 2005-ben épült konténerhajó fedélzetéről írt.
Én meg már halálosan unom, hogy a hosszú navigálásai alatt szórakoztassam, ezért megírtam neki, hogy nem, nem haragszom, soha nem is haragudtam, egyszerűen csak szerettem volna befejezni ezt az édeskés de haszontalan bájcsevelyt és szeretném, ha soha többé nem zavarna. Három napig gondolkodtam ezen a két mondaton, tényleg ezeket a szavakat használtam, hogy sweety, useless, disturb.
Nem szívesen sértem meg a volt szeretőimet, őt pláne nem, igazság szerint az egyetlen pasi akivel le tudtam volna élni az életem, de most nem volt más választásom, belé kellett taposnom. Túl nagy szerelem volt ez ahhoz, hogy valahol csak leüljünk egy kávé mellé és mint egy érettségi találkozón, elmeséljük egymásnak az utóbbi tizenakárhány évet. Attól meg, hogy esetleg meglássam és az ölébe zuhanyjak, az isten őrizzen meg mindkettőnket - de legalábbis engem. Egyrészt nem bízok már benne, ha egyszer el tudott hagyni akkor el fog tudni hagyni másodszor is. Másrészt, nincs már erőm ahhoz, hogy hol Antwerpenbe, hol Londonba, hol Nápolyba rohangáljak utána, hogy pár órát együtt tudjunk lenni.
Ennél azért többet érdemlek.
Captain S. M., sajnálom, ennyi volt. Nem kellett volna akkor eltűnnöd és nem kellett volna hét évet várnod, hogy újra előkerülj. Addigra bennem már leülepedett, hogy ha még egyszer az életben hús-vér férfit akarok ölelni, akkor el kell hogy felejtselek téged. El is felejtettelek, módszeresen, elszántan irtottalak ki magamból. Nem engedem, hogy megint felkavard az életem. Ezt már egyszer elmagyaráztam, akkor azt hitted, hogy büntetni akarlak. Vagy csak megdolgoztatni a kibékülésért. Nem hitted el, hogy már nem szeretlek. Márpedig tényleg nem szeretlek. És ezen az sem változtat, hogy a pótlásodra még nem találtam senkit. Sajnálom, őszintén sajnálom, hogy ezt ilyen durván kellett a tudomásodra hoznom.
Safe sailing, dear!
2 Comments:
At 2:05 de., Kinga said…
Azert errol a szerelemrol jo lenne tobbet tudni... nem a zaftos reszletekrol, hanem arrol, hogy tulajdonkeppen mi es hogyan tortent. Met erdekel, mert te vagy. De persze ez csak az en kivansagom...
At 8:16 de., Névtelen said…
Ugyan, ugyan. Elfelejteni, pótolni nem lehet sem előző, sem következő, sem másik szerelmet. Ölelni lehetséges.
Bárhogyan is öltözteted: a blogod a szerelemről és annak hiányáról szól.
De jó.
M.
Megjegyzés küldése
<< Home