Nem tom, hogy ez folvidit-e avagy folidegesit, avagy egyik sem, nyilvan semmit nem kivanok allapotodon rontani :), de eztetet talaltam neked; kinyitottam ket ablakot a windows-ban, egyiken ez futott, a masikon a tied, es parallel olvastam, mint egy konyv ket szemkozti lapjat. Es jo volt.
Azt nem tudom :) De mintha nem is ugyanazt az eloadast neztetek volna, nem? Csak a kozremukodok miatt. De lehet, hogy en keverek, azaz nem vilagos nekem. Mindegy is, viszont en mindkettotoket nagyon szeretem olvasni, komolyzene ugyeben marmint. Is.
A közreműködőkkel minden rendben volt, én is ugyanazokat az énekeseket hallottam, csak engem más fogott meg. Fáy a vendégművészekről áradozott amit nem is csodálok, mert magyar operaszinpadon ritkán lehet ennyi hatalmas férfihangot hallani. Pláne olyat nem, ami ábrázolni is tudja azt a figurát, akit énekel. Wagner szerepekben meg pláne nem, Molnár Andráson kívül nincs is tenorunk, akik végig bírna énekelni három felvonást. A tavaszi Parsifalon teljes meglepetés volt a basszbariton Perencz Béla Amfortasa, akkor Fáy is el volt tőle ragadtatva. És régen, még a boldog időkben Polgár énekelt kissé pikírt, meditatív Gurnemanzot, de ez olyan rég volt, hogy tán igaz sem volt. Engem a vendégművészeknél sokkal jobban megfogott Németh Judit Kundrya. Nagyon nehéz szerep, három teljesen eltérő lelkiállapotú nőt kell énekelnie és ez ebben az előadásban csodálatosan átjött. Valószínűleg az akusztika miatt, de az is lehet, hogy most közelebb ültem a szinpadhoz és jobban hallottam. Én ezt sokkal-sokkal fontosabbnak éreztem, mint a valóban pompás hangú világsztárok teljesítményéről áradozni. A zenekarról, az énekkarról és Fischer Ádámról mindketten csak szuperlatívuszokat írtunk, úgyhogy itt sincs ellentmondás. Az egyetlen, hogy neki nem tetszik a Műpa. Szíve joga, én imádtam az épületet is és a hangulatát is, azt, hogy a kávézóban le lehet ülni a kapucsínóval, azt, hogy a szünetek végét harsonások jelezték, szóval imádtam az egészet.
4 Comments:
At 7:07 du.,
Kinga said…
Nem tom, hogy ez folvidit-e avagy folidegesit, avagy egyik sem, nyilvan semmit nem kivanok allapotodon rontani :), de eztetet talaltam neked; kinyitottam ket ablakot a windows-ban, egyiken ez futott, a masikon a tied, es parallel olvastam, mint egy konyv ket szemkozti lapjat. Es jo volt.
(Itt a link, ha nem muxik, lasd alant kopi+paste)
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0625&article=2006-0626-0012-04ORLK
At 7:58 du.,
Brünnhilde sziklája said…
:-) Ez gyönyörű, csak egy szépséghibája van: a Parsifal nem a Fesztiválszínházban, hanem a Nemzeti Bartók Béla Hangversenyteremben volt.
At 9:53 du.,
Kinga said…
Azt nem tudom :) De mintha nem is ugyanazt az eloadast neztetek volna, nem? Csak a kozremukodok miatt. De lehet, hogy en keverek, azaz nem vilagos nekem. Mindegy is, viszont en mindkettotoket nagyon szeretem olvasni, komolyzene ugyeben marmint. Is.
At 8:30 de.,
Brünnhilde sziklája said…
A közreműködőkkel minden rendben volt, én is ugyanazokat az énekeseket hallottam, csak engem más fogott meg. Fáy a vendégművészekről áradozott amit nem is csodálok, mert magyar operaszinpadon ritkán lehet ennyi hatalmas férfihangot hallani. Pláne olyat nem, ami ábrázolni is tudja azt a figurát, akit énekel. Wagner szerepekben meg pláne nem, Molnár Andráson kívül nincs is tenorunk, akik végig bírna énekelni három felvonást. A tavaszi Parsifalon teljes meglepetés volt a basszbariton Perencz Béla Amfortasa, akkor Fáy is el volt tőle ragadtatva. És régen, még a boldog időkben Polgár énekelt kissé pikírt, meditatív Gurnemanzot, de ez olyan rég volt, hogy tán igaz sem volt.
Engem a vendégművészeknél sokkal jobban megfogott Németh Judit Kundrya. Nagyon nehéz szerep, három teljesen eltérő lelkiállapotú nőt kell énekelnie és ez ebben az előadásban csodálatosan átjött. Valószínűleg az akusztika miatt, de az is lehet, hogy most közelebb ültem a szinpadhoz és jobban hallottam. Én ezt sokkal-sokkal fontosabbnak éreztem, mint a valóban pompás hangú világsztárok teljesítményéről áradozni.
A zenekarról, az énekkarról és Fischer Ádámról mindketten csak szuperlatívuszokat írtunk, úgyhogy itt sincs ellentmondás.
Az egyetlen, hogy neki nem tetszik a Műpa. Szíve joga, én imádtam az épületet is és a hangulatát is, azt, hogy a kávézóban le lehet ülni a kapucsínóval, azt, hogy a szünetek végét harsonások jelezték, szóval imádtam az egészet.
Megjegyzés küldése
<< Home