:-) Szépjóestét!
Kis világok nagy boldogsága :-)
Szép, friss marhaborda csontokba botlottam a piacon, vettem egy nagy darabot, itthon gyorsan (kuktában) megfőztem. A blöki másfél órája bírkózik vele, cuppog, csámcsog, ropogtat, hurcibálja ide-oda. Előbb a konyhában, állva ette, aztán melléfeküdt, aztán bevitte a kosarába, ott rágta. Most készül elaludni, tátott pofájában a maradékkal.
Pár órát alszik, ülepszik a pocakja és küzd majd tovább. Nincs akkora csont, amit egy kutya ne bírna megenni - és nincs olyan teli kutyapocak, amibe ne férne még egy falat :-))
Az egészben az a legszebb, hogy közben kint dörög az ég, de ez most egyáltalán nem zavarja. Máskor fülét-farkát behúzva reszket, de most nem, most birkózik a csontjával.