:-) Szépjóestét!
:-((
ha létezne olyan, hogy lehetne kutyaharapást szőrivel gyógyítani, habozás nélkül inkább újra megharaptatnám magam minthogy mégegyszer el kellessen mennem arra a traumatológiára.

Már tegnap is nagyon durva volt a négy órás várakozás, de mára visszarendeltek kontrollra, hát újabb két órát ott kellett töltenem. Ma kevesebben voltak, már több mint egy órát vártam amikor végre én következtem volna, odaálltam hát az ajtóba. Aztán jött egy mentő egy sérülttel, aztán még egy, aztán egy harmadik, aztán egy negyedik, még egy óra elment, közben beindult a röntgen is, akiket előzöleg felküldtek azok kezdtek visszaszállingózni. Elfogytak a mentővel behozottak, indulnék befelé, kiszól az orvos, hogy jöjjön be valaki a röntgen lelettel. Bement egy férfi, én támasztottam tovább az ajtófélfát, mélyeket lélegeztem, be, ki, be, ki, közben a röntgenesek mind odatömörültek az ajtóba, nekem meg vagy az oxigénem fogyott el, vagy a visszafojtott sikítás tömítette el a légcsövem, lényeg a lényeg, lassan elkezdtem lecsúszni az ajtófélfán. Azt még hallottam, hogy a bukósisakom koppan a linóleumon de aztán már csak arra emlékszem, hogy vonszolnak. A rendelőben tértem magamhoz, az ágyon. Az a borzasztó, hogy nem először történik velem ilyen. Kaptam egy pohár vizet, hevertem pár percet, bejön az orvos, kérdi mi van. Mondom elfogyott a levegőm, sokan is voltak körülöttem, egyébként is fáradt vagyok, már tegnap is itt töltöttem egy fél délutánt. Azt mondja, az ki van zárva. Mondom neki dehogynem, három előtt jöttem, hét után végeztem, az több mint négy óra, talán inkább öt. Az nem igaz, kötötte az ebet a karóhoz. Én meg csak néztem, hát bassza meg, csak tudom tán, hogy mennyit kellett várakoznom??? Szemmel láthatóan megsértődött a doki, nem tudom miért, gondolom, van valami előírás a sürgősségin amit be kéne tartaniuk és ez a sorbanállás jócskán meghaladta a normát. Ezen mondjuk kár megsértődnie, de mindegy. Aztán szólt a nővérkének, hogy mérje meg a vérnyomásom. A nővérke hozza a vérnyomásmérőt, tekergeti, még egy kicsit tekergeti majd közli, hogy hát ez bizony nem működik. Basszák meg, egy kétmilliós nagyváros ügyeletes traumatológiáján nem tudják megmérni egy beteg vérnyomását!!!
Kérdem tőle, hogy tényleg komolyan gondolják ezt?? Erre ő is megsértődött, ne őt basztassam, nem ő tehet róla. Én meg egész hirtelen pánikba estem, elöntött a verejték, elfogott a halálfélelem, ki innen, ez egy sintértelep, itt csak meghalni lehet, kaptam a cuccom, indultam kifelé. Az orvos meg utánam, hogy hát hova, nem akarom hogy ellássanak? Mondom nem bánom, de gyorsan, mert én innen ki akarok menni, érti, KI AKAROK MENNI, MOST, AZONNAL!!! Ránézett a sebemre, mondta hogy gyógyul és lebaszott, amiért még nem jelentkeztem az ÁNTSZ-nél. Elég élesen válaszoltam, hogy tegnap a kolléganője azt mondta, hogy elég, ha behozom az oltásikat és megmutatom nekik, ITT. Mondta, hogy az ki van zárva, de akkor már nem törődtem vele, fogtam a leletem, a sisakom és köszönés nélkül otthagytam őket, felrohantam a pincéből, beültem egy bokor mögötti padra és végre elbőgtem magam. Nem tartott sokáig, pár perc alatt magamhoz tértem, a kinti levegőn hamar megnyugodtam.

Komolyan mondom, lehet hogy én egy gyenge idegzetű hisztérika vagyok, de!!! Tegnap négy nagytestű, megvadult kutya csattogtatta a fogát mellettem, egyenként is elegek lennének ahhoz hogy egy embert leterítsenek, ezek meg négyen voltak, falkában, de egyetlen másodpercre nem estem pánikba, pláne egyetlen másodpercre nem volt halálfélelmem. Meg voltam ijedve, nagyon meg voltam ijedve de a fejem végig tiszta volt és azon zakatolt az agyam, hogy hogyan kerülhetnék ki a csávából. Azt néztem, hogy az egyenetlen talajon hol van egy olyan földkupac amire ráállva kicsit magasabbra kerülhetnék a kutyáknál, az oktatóm hangszínét próbáltam visszaidézni amikor a két marakodó kutyával üvöltött és olyan mélyen és öblösen próbáltam üvölteni én is. Négy kutya csattogtatta a fogát a csupasz combom körül, éreztem ahogy belémmar, éreztem, ahogy a fenekembe belekap, de egész végig azt kerestem, hogy van-e a mögöttem lévő kerítésen egy rés ahol beugorhatnék, vagy egy bot amit felkaphatnék, meg egyáltalán, hogy segítséget hívjak. Nagyon féltem de egyetlen pillanatra nem volt az a jeges, dermesztő, kezem-lábam-agyam megbénító halálfélelmem mint ami az orvosi rendelőben elfogott.
Basszák meg, hát akkor valahol mégsem vagyok az az ideggyenge hisztis tyúk, aminek az a takonypóc kis orvoska elkönyvelhetett magában!!! Mert mi a jó édes kurva anyjukat kell egy sürgősségi osztályon betegeket négy órán keresztül várakoztatni?? Egyáltalán, nagy betegforgalmú osztályt miért kell egy olyan pincébe tenni, ahol nincs ablak, se semmilyen szellőzés?? Meg mi az, hogy egy kibaszott sürgősségi osztályon nincs egy kibaszott vérnyomásmérő??
Egy kétmilliós város hétvégi ügyeletes kórházában nem tudják megmérni egy beteg vérnyomását, ez a beteg hibája?? Hát a jó kurva anyjukat, azt!!

És ez még nem minden.
Délután hívtam az ÁNTSZ ügyletét, hisz a doki elég nyomatékosan felhívta a figyelmem, hogy AZONNAL jelentkezzek. Nos, mit mondtak az ÁNTSZ-nél, na mit??
Hát hogy hétfőn menjek be a lakóhelyem szerint illetékes irodájukba.
Mii???? HééétfőőőőNNN??? Hát nem azonnal??? Ráadásul inkább most szeretnék, túl akarok lenni rajta, hétfőn mennem kell dolgozni.
Mit mondott erre -az egyébként nagyon kedves és szolgálatkész- ügyeletes hölgy, na mit??
Hát azt, hogy ő most még fénymásolni sem tud, és hivatalból úgy is át kéne adnia az ügyet a kerületieknek.
Komolyan mondom, az eszem megáll. Az ügyletes orvosoknak ezek szerint halvány fingjuk sincs az ilyen esetekben alkalmazandó protokollról - legalábbis ennek a én két (megengedem, túlterhelt és elgyötört) dokimnak nincs. Mert mi a faszért mentem volna be hétvégén az ügyeletre?? Azért, hogy megtudjam, érdemi ügyintézés csak hétfőn lesz, és ráadásul nem is a központban, hanem a kerületben.

Azt is sikerült megtudnom, hogy a mentők miért nem adták be a tetanuszt, miért kellett emiatt kórházba mennem. Jó a patikus barátné a háznál, mert megtudtam tőle, hogy a tetanusz injekciókat 3-5 fokon, hűtőben kell tárolni - a mentőkben nyilván nincs hűtőláda. A patikákban egyébként kötelező készleten tartani, a másik megoldás tehát az lett volna, hogy egy ügyeletes orvossal felíratom, az ügyeletes patikában kiváltom, visszamegyek az orvoshoz és beadatom. Ebben a hőségben, hacsak az orvos és a patika nem egymás szomszédságában vannak, ez nem működik, mert a pici kis ampulla pillanatok alatt felmelegszik és 25 fok felett teljesen tönkremegy a hatóanyag.
Mindezt csak azért írom le, hogy ha legközelebb valakinek tetanusz kell (mert megharapta egy kutya, mert szögbe lépett, mert belekapált a nagylábujjába, hasonlók) akkor fogjon egy hűtőtáskát, tegyen bele egy jégakkut vagy két behűtött üveg ásványvizet, menjen el az ügyeletes orvoshoz, írassa fel, váltsa ki az ampullát, tegye bele a hűtőtáskába, menjen vissza az orvoshoz és adassa be magának. Esetleg szorítson egy kést az orvos torkának és kényszerítse, hogy elkísérje a patikáig és ott helyben beadja neki az injekciót.
Bármilyen megoldás jobb, mint elmenni a baleseti ügyeletre!!!

Most pedig megpróbálok még egyet aludni. Szinte az egész délutánt végigaludtam mégis olyna kimerült vagyok, mintha hetek óta talpon lennék. A kutyaharapást túlélterm, még humorizálni is tudtam utána, de az orvosi ellátásba majdnem beledöglöttem és ráadásul nem csak a bizalmam, de a humorérzékem is elveszítettem - attól félek, elég hosszú időre.