ez nagyon rendben van. majd kicsit szívni fogom a fogam, ha valami közönségsikert akarok megnézni, de ritkán akarok (én nem vagyok közönség). viszont ami igazán jó, azt szívesen megnézném olcsóbban. kac
Aza baj, Kac, hogy nincs az az ember, vagy kritikus, vagy testület, vagy bármi, ami el tudná dönteni, hogy mi az igazán jó és mi a közönségsiker. Ma például hihwetetlen szart láttam, ami közönségsiker lesz - az a közönségréteg, aki ezt sikerre fogja vinni azt mondja, hogy ez nagyon-nagyon jó. A Krétakör Nibelunk lakóparkától pedig -ami nekem nagyon-nagyon tetszett- a közönség nagy része idegbajt kap -na, ha elmenne rá, de nem megy el, mert a Sziklakórház nem színház, oda nem lehet szépen felöltözni és a poénok sem könnyű felismerni, mert előtte a színészek nem néznek ki a közönségre.
oké, de azért mindketten kapásból meg tudjuk előre, látatlanba mondani, hogy a Krétakörnek kell támogatás, a Madách mjúzikeljére meg nem. azért vannak tiszta esetek. (pl. mi ketten lehetnénk a bizottság, mit szólsz? jó pénzért, persze.) vannak a színházakank/társulatoknak hagyományaik (de legalább előző évadjuk). ez alapján lehet ítélni. kac
persze, igazad van, naná hogy igazad, csak tényleg nem lehet elérhetetlenül megdrágítani a kultúrát. Még a szórakoztató kultúrát sem. Lehet mindenkinek égnek áll a haja, de most, amikor hallgattam a Nürnbergi mesterdalnokokat, az az amerikai rap-klub jutott az eszembe, ahonnan (azt hiszem legalábbis) Eminem karrierje is indult. Ugyanarról szól a dolog, legyen sztár abból, aki a legjobban meg tudja szólítani a közönséget. Az egyetlen minőségi különbség a "megszólítás" minősége lehet csak: egy jó darab (zene, színház, könyv, festmény, fotó, szobor, stb) elandalíthat, megnevettethet, de mondhat is valamit a világról. Ezt kéne minőségi (tehát támogatandó) kultúrának tekinteni, ha egy alkotás (írás, performance, zene, bármi) mond valamit a világról - tökmindegy, hogy milyen műfajban. Ha nem mond semmi újat, akkor fizessen érte az, aki röhögni, romantikázni, elérzékenyülni akar. Ha tanít valamit, akkor fizessük az alkotót mi, mindnyájan, azok is, akik csak közvetve, sokszoros áttéttel értesülünk a mondanivalóról.
4 Comments:
At 8:00 du.,
Névtelen said…
ez nagyon rendben van. majd kicsit szívni fogom a fogam, ha valami közönségsikert akarok megnézni, de ritkán akarok (én nem vagyok közönség). viszont ami igazán jó, azt szívesen megnézném olcsóbban.
kac
At 11:39 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Aza baj, Kac, hogy nincs az az ember, vagy kritikus, vagy testület, vagy bármi, ami el tudná dönteni, hogy mi az igazán jó és mi a közönségsiker. Ma például hihwetetlen szart láttam, ami közönségsiker lesz - az a közönségréteg, aki ezt sikerre fogja vinni azt mondja, hogy ez nagyon-nagyon jó. A Krétakör Nibelunk lakóparkától pedig -ami nekem nagyon-nagyon tetszett- a közönség nagy része idegbajt kap -na, ha elmenne rá, de nem megy el, mert a Sziklakórház nem színház, oda nem lehet szépen felöltözni és a poénok sem könnyű felismerni, mert előtte a színészek nem néznek ki a közönségre.
At 12:55 de.,
Névtelen said…
oké, de azért mindketten kapásból meg tudjuk előre, látatlanba mondani, hogy a Krétakörnek kell támogatás, a Madách mjúzikeljére meg nem. azért vannak tiszta esetek. (pl. mi ketten lehetnénk a bizottság, mit szólsz? jó pénzért, persze.) vannak a színházakank/társulatoknak hagyományaik (de legalább előző évadjuk). ez alapján lehet ítélni.
kac
At 1:25 du.,
Brünnhilde sziklája said…
persze, igazad van, naná hogy igazad, csak tényleg nem lehet elérhetetlenül megdrágítani a kultúrát. Még a szórakoztató kultúrát sem.
Lehet mindenkinek égnek áll a haja, de most, amikor hallgattam a Nürnbergi mesterdalnokokat, az az amerikai rap-klub jutott az eszembe, ahonnan (azt hiszem legalábbis) Eminem karrierje is indult. Ugyanarról szól a dolog, legyen sztár abból, aki a legjobban meg tudja szólítani a közönséget. Az egyetlen minőségi különbség a "megszólítás" minősége lehet csak: egy jó darab (zene, színház, könyv, festmény, fotó, szobor, stb) elandalíthat, megnevettethet, de mondhat is valamit a világról. Ezt kéne minőségi (tehát támogatandó) kultúrának tekinteni, ha egy alkotás (írás, performance, zene, bármi) mond valamit a világról - tökmindegy, hogy milyen műfajban. Ha nem mond semmi újat, akkor fizessen érte az, aki röhögni, romantikázni, elérzékenyülni akar. Ha tanít valamit, akkor fizessük az alkotót mi, mindnyájan, azok is, akik csak közvetve, sokszoros áttéttel értesülünk a mondanivalóról.
Megjegyzés küldése
<< Home