:-) Szépjóestét!
Pompás napom volt. Reggel nagyot sétáltunk, baconba csavart virslit sütöttünk nyárson, ittam rá egy pohár hideg sört is. Nem szeretem a sört, de abban a kocsmában ami a szallonasütő helyünkhöz van közel csak a sör a hideg, a szódavizet kint tartják az asztalon, a bor meg valami ihatatlan lőre. Már hetek óta ácsingózok egy kis szabadtűzön sült kaja után, nagyon jól esett. Sok paprikát és paradicsomot ettem hozzá és olívabogyós rozskenyeret. Bezonyám, aki még nem kóstolta, menjen ki a Lehelre, ott lehet kapni egy pékségben.

Délután kicsit szépültem, de csak egész keveset mert négykor kezdődött a Parsifal a Művészetek Palotájában.

Soha ilyen gyönyörű Parsifalt nem hallottam még, pedig rádióban, CD-ről, az Operában hallottam már néhányat. Egészen különleges élmény volt.
Koncertelőadásnak hirdették, de egy minimális díszlet mégis volt és a legfontosabb eseményeket el is játszották az énekesek. A kórus is jött-ment, felvonult, mindig történt valami a szinpadon. Igaziból jelmezek sem lettek volna, a férfiak frakkban és szmokingban énekeltek, a nők estélyi ruhában, de mégis, a ruhák valahol mégiscsak jelmezzé váltak. A lovagok frakkot viseltek fehér nyakkendővel, a ''köznép'' pedig szmokingot, fekete nyakkendővel - pont mint a pincérek. Estélyinek mind a két ruha estélyi, de micsoda különbség!! Arról nem beszélve, hogy a suttyó, tudatlan, balga Parsifal nyakkendő nélkül, nyitott gallérral énekelt - pont mint egy jóindulatú, de az illemben járatlan falusi fiú aki hirtelen becsöppen valami finom társaságba ahol nem tudja hogyan kell viselkedni. Nno, de ezek csak külsőségek, a lényeg az énekeseken volt. Valami elképesztően gyönyörű, kidolgozott hangokat hallottam ma este!! Szinte valamennyi énekes kiemelkedő teljesítményt nyújtott. (aki nem, az Kováts Kolos, de őt egyébként sem szeretem). A kórusokat külön érdemes megemlíteni, a Nemzeti Énekkar és a Rádió Énekkara gyönyörűen, érzékenyen énekelt. Az pedig, hogy a felnőtt kórusokat kiegészítette a Rádió Gyermekkórusa, külön színt vitt az előadásba. Büszkék lehetünk arra, hogy ilyen szivonalú kórusaink vannak.
Külön kiemelném még a Kundryt éneklő Németh Juditot. A művésznő az Operában is énekli ezt a szerepet, ott is kiváló, de ebben az előadásban valósággal ellopta a show-t. Nem csak hogy mindenkit leénekelt a színpadról, de most először éreztem azt, hogy ez a Kundry nem elügyetlenkedte Parsifal elcsábítását, hanem nagyon is okosan kitervelte hogyan tűnjön úgy, mintha csábítana, de közben mégsem. Ha ugyanis sikerül neki elcsavarni Parsifal fejét, az ifjú menthetetlenül elbukik, de ha nem, ha visszautasítja őt, akkor győz a gonosz felett és megváltja Kundryt is. (A történetet húsvétkor már lerítam, itt van). A legutóbbi előadásból hiányoltam Kundry erotikus oldalát, hát most erre is megtaláltam a magyarázatot.
Gyanítom, hogy ő a tavasszal is ugyanígy énekelt, csak ez a terem jobban engedi érvényesülni a hangokban megbúvó finomságokat.
Valami elképesztő akusztikjája van a koncertteremnek, olyan, mintha a zene nem is a hangszerekből jönne, hanem a falakból. Sőt, a falakon túlról is. Soha, egyetlen előadáson sem hallottam még ilyen távolinak például a harangszót. Ebben nyilván szerepe van a Rádió Szimfonikus Zenekarát vezénylő Fischer Ádámnak is, aki egyszerűen csak egy zseni. Egy valódi zseni, aki az egyébként is kiváló zenekarból kihozta a legjobbat.
Ezeket a dolgokat; a pompás akusztikájú termet, a kiváló énekeseket, a remek zenekart, az érzékeny kórust, a zseniális karmestert és a minimális, de nagyon is lényegretörő rendezést összeadva azt kell mondanom, hogy ritka és kivételes zenei élményben volt ma részem amire még nagyon sokáig fogok emlékezni és amihez ezentúl valamennyi jövőben hallott Parsifal előadást viszonyítani fogok.
Igen, azt hiszem, ki lehet mondani, hogy Fischer Ádám ezzel az előadással viszonyítási alapot teremtett.






Nagyon-nagyon más:
ma megkaptam a múlt havi hitelkártya-forgalmamról a kivonatot. Valami ilyesmire számítottam ugyan, de akkor is, majd hanyatt estem. Azt hiszem, életemben először költöttem egy hónapban sokkal-sokkal, de tényleg nagyon sokkal többet mint amennyit kerestem. Ebben persze benne van a villanyszerelési anyagok egy része, a bojler, a légkondi, a jövő évadra vásárolt operabérleteim (egy része, mert más részüket a barátnőm veszi, még eztán fogom kifizetni) és a lakéásfestéshez szükséges festékek, eszközök ára is. De akkor is, így is nagyon sok, már ahhoz képest persze, hogy hónap közben csak költöttem, költöttem és közben az eszembe sem jutott, hogy összeadjam a kiadásokat.
Hiába, no, ez a fogyasztói társadalom - nekem kell észen lenni és figyelni, hogy mennyit költök.