:-) Szépjóestét!
Máma olyan másokon segítős napom volt.
Befejeztem a bokszolóorrúm házi feladatát. Duuuurva volt, először is, mert teljesen belekeveredtem a progresszív és a retrográd számításokba és ami ezzel jár, a tartalék idő számításokba is. Aztán mire ebből kikeveredtem és elküldtem neki a fájlt, nos, akkor jöttem rá, hogy mekkora marha vagyok; a projektfeladatot eredetileg hetekben terveztem, de aztán, mivel ezt nehézkes volt kezelni a programban, átszámoltam napokra. Igen ám, csakhogy a beadandóban ezt elfelejtettem átírni, úgyhogy elküldtem neki hibásan. Öt perc múlva persze visszahívtam az e-mailt, de akkor is, olyan butaság. Az sem mentség, hogy nemrégiben egy űrszonda tévedt el azért, mert a mérnökök elfelejtették a mérföldet kilométerre váltani. Az a nyamvadt űrszonda csak eltévedt, de én ezzel az ostoba hány-nap-egy-hét? dologgal csináltam magamnak másfél óra plusz munkát.
Most aztán nagyon izgulok, óriási beégés lenne ha megbuknék. Illetve hát ha a bokszolóorrú megbukna.
Soha többet nem csinálok ilyet, komolyan, furdal a lelkiismeret.

Éppen hazaértem amikor meg a barátnőm hívott, hogy jajjmostazonnalmenjekmert határidős munkája van és a számítógépje megbolondult, nem azt csinálja amit kellene.
Építészmérnök, ő még kézzel tervez, csak a műszaki leírásokat írja szövegszerkesztővel. Még soha nem láttam hogy dolgozik, hát valami borzasztó. Pont mintha írógépe lenne. Minden sor végén, amikor úgy gondolja, hogy itt a vége, üt egy entert. A felsorolásokat kézzel számozza - illetve hát számozná, de a wörd okos(kodó) és előzékeny, hát mindig felajánlja neki, hogy majd ő sorszámoz. Így aztán csak szenvednek, ő is, a gép is és állandóan felülíródik a stílus. Az ugyanis fontos: a műszaki leírásokat meghatározott betűtípussal és -mérettel, másfeles sortávolsággal kell írni. Nna, az a fránya másfeles sortávolság ment mindig tönkre, ő csak szimpla akart lenni. Ezt kellett megjavítanom, de ha már ott voltam, rendbe tettem azt a pár oldalt. Komolyan mondom, lapos billentyűzetű lap-topon, egér nélkül csak egy touch-paddel elég nehéz profin szöveget szerkeszteni.
Azért ezzel a barátnőmmel majd még kéne foglalkoznom, mégse való, hogy valaki egy kétszázezres lap-topból kevesebbet hasznosít, mint egy ecserin vásárolt írógépből. Nála azért enyhítő körülmény, hogy soha nem tanult sem gépelni, sem szövegszerkeszteni, csak a szükség vitte rá hogy két ujjal pöntyögjön valamit.

Én viszont annyira elfáradtam, hogy csak az ágyat keresem.