Brünnhilde szikláján

Valló világ

2006/08/30

Uramisten, még szóhoz is alig jutok.
Azt persze sejtettem, hogy az Apokalipszis most nem lesz egy popkorn mozi, de ennyire abszurd és szürreális, mégis hiteles filmre nem számítottam.
Valami egészen elképesztő.
A ritmusa a legszuggesztívebb, ahogy a békés filozofálgatások váltakoznak a legrémísztőbb vagy éppen leggroteszkebb jelenetekkel.
Tömegmészárlás Wagner zenére(*), mert azt "Imádják a srácok". A napalm lobbanása és az illata. Fogalmam sincs milyen szaga lehet a napalmnak, de ezután a film után -ha véletlenül valahol meg kell éreznem- azonnal fel fogom ismerni. Az isten háta mögé eldugott, öldöklésbe, félelembe, embertelenségbe és ráadásul nőhiányba beleőrült katonáknak gogogörlök adnak 'műsort'. Az ész megáll, a fasz feláll, a lányokat ki kell menteni, de semmi gond, eddigre már annak is megvan a koreográfiája. Emberek őrülnek meg, de a szemünk előtt ám, és nem úgy, hogy tupirozott parókát nyomnak a fejükbe!! Ezeknek az embereknek a szemük lesz őrült, a tekintetük válik hirtelen dühöngővé vagy éppen egy három éves gyerekévé - egyéniségtől függően. Szemrebbenés nélkül legéppuskáznak egy családot aztán az egyetlen még éppen lélegzőt orvoshoz akarják vinni. A végén persze nem viszik, egy kiskutyát mentenek csak meg, azt is ideig óráig, egy következő öldöklésben annak is nyoma vész. És mindenhol hullák és kontrolljuk vesztett, rettegéstől félig vagy teljesen őrült emberek.
Egy nemzet, egy generáció lelkiismerete sikolt ebben a filmben.
Ilyen az, amikor egy filmkészítő nem csak éppen hogy akar egy valamilyen, akármiylen filmet csinálni, hanem mondani akar valamit az alkotásával. Az Apokalipszis most egy generáció figyelmeztetése az utókornak.



--------------------------------------------------------------------------------------------------------
(*)Coppola nagyon ráérzett a Walkür III. felvonásának zenéjére, a valkürök lovaglására. Klónozott, programozott halálangyalok száguldása, akik létezésének csupán két célja van: kimondatlan parancsnak engedelmeskedni és ölni. Ezt a zenét sokan temperamentumos, sőt, akár harcias, lelkesítő zenének hiszik. Nos, nem az. Ebben a filmben mutatja meg az igazi jelentését; vésztjósló, lidérces hangorkán, a nyomában nem marad más csak pusztulás, halál és fájdalom. Igen, ez a valkűrök lovaglása.