:-) Szépjónapot!

A borús, fejfájós, nyomasztó időre tekintettel gasztronómiai hétvégét rendezek. Ma valósat, holnap virtuálisat. Ma lecsót főzök, holnap pedig telejesítem régi ígéretem és elmesélem hogyan is lehet kovászos uborkát tartósítani. Azért virtuálisan, mert megcsinálni csak a jövő héten fogom, addigra azt igérik visszatér a nap.

Szóval ma lecsó van.
Az idén még nem készítettem. Nyár elején ugye villanyszerelés és festés, aztán döglesztő kánikula, inkább salátákat és nyerseket ettem, eszem ágában sem volt még a főzéssel is melegíteni a lakást.
Hanem, most jócskán lehűlt a levegő, nem olyan fájdalmas a tűzhely mellett állni.
Szóval lecsó.
Étvágytól függően kell hozzá személyenként egy fej közepes vöröshagyma (vagy két kisebb), két nagy húsos paprika (vagy három-négy kisebb), amiből legalább az egyik bogyiszlói legyen és két kisebb paradicsom. Vagy egy nagyobb paradicsom. Én soha semmit nem mérek, kábé úgy válogatom össze a hozzávalókat, hogy súlyra egyformák legyenek. De csak kábé, nincs az sehol leírva, hogy annak a lecsónak mindig egyformára kell sikerülni, hát nem?
Szóval lecsó.
Pár szó a paprikáról: nem hiába mondtam, hogy az egyik paprika legalább bogyiszlói legyen. A piacon lehet kapni ún. lecsó paprikát, én azt csak olyankor veszem ha olyasvalaki jön ebédre akiről tudom hogy nem bírja a csípőset - de az olyannak meg nem főzök lecsőt, tehát a lecsópaprika mellett úgy megyek el, hogy szinte rá sem nézek. Az a paprika ugyanis ízetlen - legalábbis a bogyiszlóihoz képest. A lecsó bogyiszlóival az igazi, mindegy hogy sárga, vagy már pirosra érett. Ha olyan az eladó akitől lehet ilyesmit kérni vagy mi válogathatunk, akkor vegyünk mindenféle színűből, annál finomabb lesz az étel. Aki nem szereti csípősen az gondosan vágja ki az erét és csak a paprika vastag, roppanós húsátt szelje csíkokra.
Paradicsomból viszont csak a pirosra érettből vegyünk, az sem baj ha már puhul, de lecsóba nem való csak a sötétre érett, édes paradicsom.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a hagymát durva darabokra vágom és csipet sóval kevés olívaolajon megpárolom. Olívaolaj helyett sima étolaj is jó, de aki szereti, az kis kockákra vágott füstölt szalonnát is süthet és annak a zsírjában is párolhatja a hagymát. A pörcöt ilyenkor ki kell szedni és csak a kész lecsóba visszatenni.
Szóval párolódik a hagyma, amikor üveges, akkor megy rá a magjaitól megtisztított és csíkokra vágott paprika. Én ezt le szoktam fedni, de van, aki esküszik arra, hogy lecsót csak fedetlen lábosban szabad főzni. Lelkük rajta, én szeretem, ha nem fővi el a szaftját. Amikor a paprika meglottyad, akkor hozzá darabolom a paradicsomot. Itt is külön irányzatok vannak, van, aki hámozza a paradicsomot, olyat is ismerek aki a magját kikaparja. Az a lecsó is finom, de nem annyival, mint amennyivel többet kell vele dolgozni - úgyhogy én se nem hámozom, se nem magozom a paradicsomot, csak durva kockákra vágom és rádobom a puhuló paprikára. Egy dolgot azért megcsinálok: kivágom a szár alatti zöld részt. Pár percig lefedve párolom tovább, majd leveszem a fedőt, hogy lássam mennyi lét kell alóla elfőzni. Én úgy szeretem, ha jó bőven marad szaftja, de van, aki zsírjára süti a lecsót (én ezt nem is tehetem, mivel nincs alatta zsír). Aki szalonnával csinálja, az most tegye bele vissza a sült szalonna kockákat. Most lehetne beletenni a karikákra vágott kolbászt is, de mióta akkorát fejlődött az élelmiszervegyipar hogy már debrecenit is tudnak csinálni hús nélkül, csak szója, ipari szalonna, tejsavópor, bőrke és ízfokozó keverékéből, azóta én megtanultam kolbász nélkül szeretni a lecsót - azért is hagyok alatta jó sok szaftot, hogy egy nagy szelet kenyérrel ki tudjam tunkolni.

A lecsót is el lehet ám tenni télire!!
Olyankor bizony el kell alóla főzni a szaftját, majd azon forrón üvegekbe tenni, önteni a tetejére annyi olajat hogy teljesen elfedje majd lezárni az üveget és szárazdunsztba tenni. Ez azt jelenti, hogy törölközőkkel, takarókkal jól bebagyuláljuk, hogy minél lassabban hűljön ki - nagyanyáink még az ágyba, a dunna alá tették a szárazdunsztolni valót. Télen aztán le kell önteni az oljat, kislábosba zúdítani a konzervlecsót, megmelegíteni és már lehet is enni. Pörköltbe, levesbe is kiváló egy-egy kanálnyi, sőt, lecsós halat vagy sültet is pillanatok alatt összedobhatunk belőle.
Nno, közben el is készült, jó étvágyat :-)))