Uhh-hu, nem semmi élmény volt ebben a friss dunai szélben hazabringázni. Jobbára oldalról fújt, de a nagy házak időnként megkeverték és olyankor szembe is kapott, hátba is taszított, mikor milyen kedve volt. A combjaim olyanok mint a túlkelt kalácstészta, maguktól, nyugalmi állapotban remegnek. De ami még ennél is meglepőbb, hogy elfáradt a markom és a vállam. A vállam különösen. Nyilván, nagyon kellett kapaszkodnom a kormányba, hogy fel ne döntsön a szél.
És még csak most jön a második kör, mennem kell másoddolgozni. Szerintem holnapra olyan izomlázam lesz, hogy menni sem tudok majd.
Csak most kezd tudatosodni bennem, hogy ez elég jó kis edzésadag. 8-9 km reggel, ugyanannyi délután. Egy héten ötször, kétszer pedig másoddolgozni majdnem ugyanannyi este és éjjel vissza. Számoljunk 8 km-rel utanként, ez heti 112 km bringázás. Szerintem elég jó.
Nyilván fogyni is fogok.
Ha a súlyvesztés még nem is, de a méretvesztés már elkezdődött; fél számmal kisebb lett a lábam. Egyszerűen bővek a cipőim, a szabályozható szandálokat fél centivel szűkebbre kellett állítani. Ez nyilván az intenzív értorna miatt van, a nyirokerek működése felélénkült. Nem dagad pedig a lábam, tehén létemre a bokám még mindig karcsú, egy férfiarasszal át lehet fogni és tessék, mégis, még a nem dagadt láb is tud "lelappadni" ha intenzívebben mozgatják.
Úgyhogy csak ajánlani tudom, tessenek minél többet pedálozni. Aki fél az úton az egy közeli parkban, aki ott is, az szobabiciglin.
én pedig megek másoddolgozni. A francba :-(