UPDATE!!!
Grösser = Gösser
(legalább megtudtam, hogy az osztrákok csinálják)

Hedonista különkiadásunk folytatódik :-))
Mégpedig, az ízlésemben nemrégiben bekövetkezett jelentős (mondom: je-len-tős!!!) változást szeretném bejelenteni.
Rólam egészen mostnáig köztudott volt, hogy nem szeretem a sört.
Tényleg nem.
Anno én is kipróbáltam, nagy melegben még jól is esett egy-egy jéghideg pohárral, de szomjoltás után közvetlenül jöttek a mellékízek: az avas csótány és az égetett cukor íze, később pedig -ami a legborzasztóbb- az áporodott, savanyú büfik.
Egy-két próbálkozás után eldöntöttem hogy én bizony nem szeretem a sört és ehhez tartottam is magam vagy húsz évig. Egy évben egyszer vettem egy üveg sört, szilveszterkor; felét aláöntöttem a malacpecsenyének, a másik felével pedig csináltam egy hajpakolást (nem röhög, a sörben rengeteg B vitamin van ami nagyon jó a hajnak!!). Vendégségben sem, buliban sem, kánikulában sem, soha nem ittam sört, hiányzott a fenének az a savanyú kocsmaszag!
Hanem, az idén tényleg nagyon meleg július volt, hétvégente a szalonnasütésre is rászoktunk, az meg ugye sós is, hát szomjas voltam feszt. Az még rendben van, hogy kis üvegben vittem magammal az ásványvizet, a narancslét, a hideg bodzateát, néha a fröccsöt, de az negyven fokban hamar elfogy, a szomjúság meg ugye marad. Az az evezőskocsma ahová mostanában járunk igen szegényes választékot tud borból felmutatni, jobbára kannásborokat tartanak amitől ég a gyomrom. Az úgynevezett "üdítőket" soha nem szerettem. A szódásüveget meg a pulton tartják, langyos mint a pisi, hát egyik alkalommal gondoltam, egy életem egy halálom, ennél rosszabb már nem lesz, kérek egy pohár sört. Illetve hát egy üveg sört, éppen Grösser volt nekik.
Kitöltök egy pohárral, megszagolom, hm, kesernyés illat, friss, kicsit csípi a orrom a szénsav de semmi gyomorfogató poloskaszag. Belekortyolok, hűvös, érzem ahogy csorog le a gigámon és a jótékony nedvesség begyógyítja a szárazság okozta repedéseket. Leveszem a számról a poharat, kifújom a levegőt, hm, nem rossz, friss keserűség de semmi égetett cukor íz, semmi poros poloskaszag. Várok pár percet, a büfi majd csak kiábrándít de nem jön az se, egyáltalán nem köszön vissza a sör, csak jótékonyan hűti a belsőmet és egy hangyányit elkábít. Nem nagyon, éppen csak egy centivel lesz szélesebb a hétvégente amúgy is jólakott napközisre emlékeztető vigyorom.
Hát így történt.
Azóta megkóstoltam néhány sört, a legeslegjobb a Beck's, aztán a Grösser, de jöhet a Tuborg is, és a szűrt búzasör. Sőt, a Schlossgold is ízlik.
Egy baj van csak a sörrel: kurvára hízlal. Még úgy is, ha csak hétvégente iszik az istenek lánya egy-egy üveggel. Persze az is lehet, hogy a mellé sütött kolbászok és szalonnák hízlalanak? Hogy azt kéne elhagyni? De akkor meg minek sört inni?
Hát ez van.