Ha nem lennék ilyen dögfáradt mint amennyire vagyok, posztolnék. Így csak azt mondom, hogy majdnem mindenben egyetértek Zsoltuval.
Annyival egészíteném ki, hogy mindnyájan (én is, nagy valószínűséggel ő is meg mindenki más) mesterei vagyunk annak, hogy a kisebb nagyobb hazugságainkra mentséget találjunk.
Elvégre is, az ember hét évente testet cserél.
Lelket vajon ennél gyakrabban?
Szerintem igen. Ha percenként nem is, de havonta biztosan. Na jó, aki nagyon okos és képes hosszú távú (értsd: öt évnél hosszabb) terveket készíteni, az mondjuk félévente cserél lelkiismeretet.

(Majd reggel kifejtem, délelőtt akkorát gyalogoltunk, hogy hazaérve a kutyám csak bevágott fél kiló főt marhatüdőt rizzsel és sárgarépával majd egyet nyögött és kinyúlt mint egy döglött béka. Nekem viszont menni kellett dolgozni, holott a legszívesebben én is nyögtem volna egyet és mellé feküdtem volna.)