Hát szépjóestét!
:-)
:-(
Első nap szabadág szerencsésen tönkretéve.
A reggel jó volt, nyújtózkodás, szöszmöszölés, ágyba-reggeli nagy séta, de aztán csak el kellett indulni, hogy a pénteken félbehagyott trutymót ma kiszálazzam. Nagyon persze nem siettem, kerültem kicsit és útba ejtettem a Parlamentet. Már tegnap éjjel is kimentem volna, ha lett volna bringám.
Nno, hát délelőtt nem volt valami nagy élmény a tüntetők közé vegyülni. Pár tucat ember lézengett csak a csikkel borított gyepen, sokan aludtak. Három fiatal, karszalagos srác a fűre terített, lepedőnyi méretű nemzeti színű zászlókon feküdt. Én igazán nem vagyok az a fajta, aki minden létező és nem létező alkalomra zászlót hurcibál magával, a kokárdát is inkább csak hagyománytiszteletből rakom ki, na de egy zászlót strandtörölközőnek használni, az azért kissé sok a hazafiságból.
Volt a gyepen más érdekesség is: sörös dobozok és egy pléden rengeteg pogácsa. Nem valami jószívű háziasszony túláradó szeretettől langyos pogácsája, nem dehogyis. Valamelyik látványpékség hatszögletű, nagyüzemi vajastésztából készült, sajttal szórt könnyűszerkezetes morzsalékából volt több kiló felkupacolva. Ha nem hallottam volna a hangszóróban valakit, aki minden mondatában legalább kétszer mondta ki, hogy "magyar nemzettestvér", nos, azt hittem volna valami kifáradóban lévő pikniken vagyok.
Aztán befejeztem a munkát, jó sokáig tartott, mert a munkahelyen is jobbára a belpolitikai válság volt a téma - jószerivel akkor kezdtem csak dolgozni, amikor a többiek hazamentek.
Hat után végeztem, gondoltam, megnézem, változott-e a tér hangulata.
Estére már sokkal-sokkal többen voltak, rengeteg nemzeti színű és árpád sávos zászló, síp, kereplő. Már két mobilWC-t is láttam, ha már teleszórták szeméttel a gyepet, legalább a bokrok alját ne rondítsák össze a tüntetők. A szónoklatokból még kevesebbet lehetett hallani mint délelőtt, a mámorosodni kezdő tömeg nem is figyelt a hangszóróra, tapsoltak, kereplőztek, sknadáltak lelekesen, a legtöbben azt kiabálták, "Most, vagy soha!". Volt egy magyar nemzeti félrészeg féltestvér, aki felváltva dünnyögte, hogy "Geci kormány mondjon le!" "Geci Gyurcsány mondjon le!". Túl nag yfigyelmet nem vívott ki magának.
A rendőrök fapofával, laza pihenjben állnak a kordonon belül. Bizisten, sajnálom őket, nem tudom mennyit kapnak ezért, de annyit biztos nem, hogy megérné egész nap puccban-parádéban-sisakban nyomni a talpukat. Remélem, legalább jár valami jó betétet a cipőjükbe, nehogy lúdtalpuk nőjön.
Dupla kerítés, rengeteg rendőrautó, még több rendőr, atyaég, mibe kerül ez a kis hajcihő nekünk, adófizetőknek?
Gyalog mentem tovább, mit látok na mit?
Hát azt, hogy a képviselői irodaházat is körbekordonozták, ott is egy csomó sisakos rendőr cirkál.
Még írni sincs kedvem, annyira hiábavaló, értelmetlen és sajnos méregdrága ez az egész hajcihő.
Inkább alszom, holnap csapok egy kiadós nagytakarítást, holnapután pedig esek neki a diplomamunkámnak.
Csak ne lennék ilyen fáradt és kedvetlen.

Jajajaj, a legérdekesebbet el ne felejtsem:
Láttam egy hatalmas zászlót. Ügyes kézzel, feketével körbeszegték a közepébe vágott lyukat, a lyukba pedig fehér selyemszalagokkal beleapplikáltak egy igényesen hímezett koronás címert. Elég érdekes konstrukció volt, mit ne mondjak.