:-) Szépjóestét!
Kissé hektikus nap.
Reggel az Árpád és Margit híd között fél úton kaptam egy defektet. Pont nagyon félúton ahhoz, hogy se a munkahelyre betolni, se hazatolni ne legyen érdemes a bringát. A "kollégák" persze roppant segítőkészek, fél perc alatt két bringás is mondta, hogy a népfürdő utcában van szervíz - mivel segíteni nem tudtak (akkora lyukat kaptam ugyanis, hogy amit a pumpa befújt az azonnal távozot a gumiból). A szervízt megtaláltam, nagyon szép műhely, kedves szerelő, de dugig volt munkával, délutánra vállalt csak. Hurrrá, négyre amúgy is vár a szerelő, legalább két szétszedést kell fizetnem.
egy defekt 1600 ft, új belső + szerelés, tényleg kibírhatott volna a gumim még 5 km-t.
Na mindegy.
A szerelőtől metróval mentem a munkahelyre, jó móka volt, macskanadrágban, bugyi nélkül, 44-es férfiingben, reggeli zuhany nélkül, a félútig elszenvedett izzadtságból száradozva.
No mindegy.
Délután felszedtem a bringát, alig mentem pár száz métert, kattogni kezd az első kerékben az agy.
Az eszem megáll, az a nyavalyás tudta, hogy 4 órára viszem a szerelőhöz - 4 óra előt 10 perccel szétment benne a csapágy. Ráadásul a szerelőm rosszul rendelt, sima Caprine villát kapott teleszkópos helyett. ez azért baj, mert most a csapács miatt muszáj javítani, viszont jövő héten a teleszkópos villa miatt ismét két napig nélkülöznöm kell a bringát.
Mindegy, a pacit otthagytam, átfűzi a küllőket, átnézi a bowdeneket, fékeket, mittudom én miket. A láncomat megmérte, azt mondta, ezzel még mehetek vagy 100.000 kilométert. Mert hogy közben neki is elmeséltem a bringa(nem)cserés történetemet és ő is azt mondta, hogy kár lett volna a balance-ot megvenni. Kiszámoltuk, ebben a bringában van kábé 150.000 km - 3 év alatt. És van még benne legalább négyszer ennyi.
Nem olyan rossz. sőt.
Azt hiszem, soha többé nem lesz másféle bringám.
Az új Caprine trekking már aluvázas, 7 sebességes agyváltós, lengéscsillapítós nyereggel.
Hmm, nyamm, a nyálam majd elcseppen utána.
Egyetlen hibája, hogy egyenes kormánya van, én meg nagyon szeretem a mostani bringám enyhén ívelt kormányát.
Nno. Amúgy is van még 6-7 évem, amig cserélni leszek kénytelen.

Más
A piacokon nagyon olcsó a padlizsán, most érdemes kosárszám venni!
Egyik kedvenc receptem az olaszok "Parmezzana melanzana"-jából fejlesztettem tovább.
Ők kábé fél centis szeletekre vágják a padlizsánt, besózzák és egy felfordított leveses tányérra fektetik a szeleteket. Fél óráig pihenni hagyják, ez alatt az idő alatt a szeletekből egy ronda, fekete lé szivárog ki. Azért teszik a tányér homorú oldalára, hogy ki tudjon folyni ez a gusztustalanság. Utána a szeleteket zsemlemorzásba forgatják majd bő, forró olajban kisütik. A panírozott padlizsán szeleteket aztán tepsibe rakják. Egy réteg padlizsán, arra vékonyra szeletelt mozzarella sajt, jó bőven oregánó, pár szelet paradicsom, majd kezdik előlről; rántott padlizsán, mozzarella, oregánó, paradicsom. Közbe-közbe néha kevés só, a rakottast padlizsánnal zárják le majd jó bőven megszórják reszelt parmezán sajttal. Ezt az egész cuccost betolják a sütőbe és jól átsütik.
Valami királyi csemege, egy baja van csak, a rántott padlizsán rengeteg olajat szív fel.
Van egy másik padlizsán ételük is, az egy "antipaszta", azaz előétel.
A szintén kábé fél centisre szelt padlizsánt roston, vagy rácsos aljú serpenyőben megsütik úgy, hogy szép, barnára pirult rácsok díszítsék a padlizsánszeleteket. Ízlésesen elrendezve lapos tálra (spelunga) fektetik és meglocsolják almaecet, olívaolaj, apróra vágott petrezselyem, oregánó, apróra vágott, szárított csilipaprika és zúzott fokhagyma keverékével. Pár órát hűvös helyen hagyják érni és pirítós kenyérszeletkékkel tálalják.

Nno, szóval én a két technológiát ötvözve kitaláltam a brünhilde féle rakott padlizsánt.
A padlizsánt úgy készítem elő mint az "antipaszta"-hoz, azaz a felszeletelt padlizsánt száraz serpenyőben addig sütöm, amig a serpenyő mintázata belepirul és a szeletek megpuhulnak. Utána ugyanúgy járok el mint a "parmezzana melanzana" esetében, azaz a padliszán szeleteket mozzarella sajttal és paradicsommal rétegezve lerakom, oreganoval és pici sóval fűszerezem. Mivel a padlizsán szárazon pirul, közbe meg-megcsepegtetem olívaolajjal. A rakottas tetejét jó bőven megszórom reszelt parmezán sajttal és addig sütöm, amíg guszta barna foltok nem olvadnak a sajtra.
A száraz serpenyőben sütést nem muszáj utánozni, én azért találtam ki, mert alapvetően nem szeretem a bő olajban sült ételeket. A mozzarella és a parmezán is kiváltható reszelt trappistával, de nem érdemes ezen spórolni mert az olcsó sajt minősége, khm, khm, hogy is mondjam, szóval hagy némi kívánnivalót maga után.
Ja, és még valamit: az olaszok egyáltalán nem hámozzák se a padlizsánt, se a cukkinit. Én sem javaslom. Lehet ugyan a hámozókéssel házimártírkodni, de minek? Héjastól sokka-sokkal ízletesebb a padlizsán.
És még egy jótanács: a grillezett padlizsán remekül bírja a fagyasztást, tehát, ha egyszer már bevállaljuk, hogy összefüstöljük a lakást, akkor érdemes egy egész kosár padlizsánt feldolgozni és a megpirított szeleteket bezacskózva lefagyasztani.