Nem nagyon szoktam ilyesmit csinálni, de a kampánycsend kitörése előtt pár perccel már nem lenne időm írni (a törvényt viszont nembe akarom letisztelnitartani) hát ha már úgyis valami hasonlót gondolok, elcsórtam Déli Riporter Úr témához kapcsolódó posztját. Ime:
"(.....) voksolásnak nem arról kellene szólnia, menj el szavazni, mert hatalomra jutnak ezek vagy azok. Nem a dafke, csak ők ne!-szemléletnek kellene uralkodnia, ne a megmutatom ki ellen vagyok-divat, mondja meg, hogy ki vagy, hanem az, hogy kinek van jobb ötlete, ki tudja azt megvalósítani, ki tud nekem, az utcámnak, a városrészemnek, a városomnak jót rajzolni. De nem úgy, hogy kimásolom azt a képet a Hogyan barkácsoljunk facicát szakkönyvből, hanem meg is mutatom, hogyan fogom megcsinálni. Vannak, akik közülük ugyanezt mondják, és mégis náluknál jobb másoló deákot nem láttam még Magyarországon. Hogy én miért nem? Mert elegem van. Nagyon elegem. Amikor a szavak új politikáról illetve hazugság ellenességről szólnak, a hangrendet csaknem minden esetben kommunikációs stratégiák szabják meg, nincs mögöttük érzelem, őszinteség, mert a politika ilyen és ezzel még nem is lenne baj.

A baj az, hogy mi ezt komolyan vesszük, ökölbe szorul tőle a kezünk, vagy kényszeredetten vicsorgunk pedig ők nem akarnak többet, csak megjátszák, mintha, mintha, majd látva a körülöttük eluralkodó kollektív rosszullétet, ártatlanul tárják szét a kezüket: de most tényleg, miért mérgezitek magatokat? Persze, lehet, hogy ez nem az ő hibájuk, mi nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy a szavakat dekódolni kell, tudni kell, mit, miért mondanak, az egyik miért radikális, aztán miért húz be középre, a másik meg miért keresi a botrányt, miért akar felrázni minket. De lehet, hogy nekik kellene tudniuk a mértéket, az egyensúlyt, ami jobb helyeken a negatív és a nem az-kampány- és politikai kommunikációs technikák között meg szokott lenni. Több féltéssel kellene az országhoz nyúlni, nem játszani ostobán, határokat nem ismerve. Nem játszani rideg számításból például a gyűlölködéssel unos untalan. Mert az ellenfelek még csak csak megértik, hogy ez nem komoly, csak játék a szavakkal, de "lent" úgy hat, mint a puskaporba csapott gyertya. Mérték, mérték, mérték, ez az ami elveszett. A látszat vagy a valóság az, hogy a választás nem városról, faluról szól, nem kockás abroszú asztaloknál jó borok, vagy ásványvizek társaságában, egymást tisztelve mérettetik meg a tudás, a tapasztalat, a terv, hanem iszapfürdőben úgy, hogy csak a féltéglák az érvek, nuncsakuk és viperák a válaszok. (......)"