Brünnhilde szikláján

Valló világ

2006/09/29

:-) Szépjóestét!
Nagyon jó színházi este volt, barátnőimmel néztem meg a Három Bartókot.
Amikor elköszöntünk egymástól boldog új évet kívántunk és arra figyelmeztettük egymást, hogy ne maradjanak égve a karácsonyfán a gyertyák mert az igen nagyon veszéyles, ilyenkor karácsony tájékán mindig rengeteg a lakástűz.
Az történt ugyanis, hogy én a tavasszal megnéztem a darabot, na gondoltam, ez a lányoknak is tetszeni fog, karácsonyra kapnak rá jegyet, legalább nem kell törni a fejem az ajándékok miatt. Aztán augusztusban bekukkantottam az Operaház honlapjára és döbbenten láttam, hogy szeptemberben van négy előadás, aztán slussz, lekerül a darab a műsorról. Nem pont így akartam, de ha már így alakult, megvettem a jegyeket és átadtam :-)) Az ajándéknak úgyis az a lényege, hogy éreztessük a másikkal hogy gondolunk rá :-))

Hanem, ez az új Kékszakállú tényleg nagyon jó. Mindenki azt írja, hogy ez az opera a férfilélek rejtelmeiről szól.
Háát, nem tudom.
Nagy általánosságban nyilván így van, hisz nálam okosabb emberek írják, de azért engedtessék meg nekem kimondani; ez a konkrét előadás sokkal inkább szól a női lélekről és a női játszmákról mint a férfiról. Rálik Szilvia Juditja hízeleg, könyörög, bújik, csábít, hisztizik, követel, megsértődik, lefitymál, gyöngyök között matat, megretten, szóval a teljes női fegyvertárat felvonultatja. Fantasztikus jó a szerepben.

2 Comments:

  • At 4:43 du., Anonymous Névtelen said…

    nem vetted észre még, hogy a férfi lélek a nőkről szól?! :)

     
  • At 8:02 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    :-D Most hogy mondod, tényleg, mintha rémlene :-))
    Azért be kell vallanom, inkább azt szeret(t)em, ha jobban meg kell dolgozni azokért a bizonyos, a férfilelket nyitó kulcsokért.
    Fried Péter Kékszakállúja nem tett mást, mint egyik kulcsot a másik után nyújtotta oda - na jó, közben erőteljes rendezői utasításra néha hagyta magát a farkánál fogva vezetni.

     

Megjegyzés küldése

<< Home