"Az október 23-i központi ünnepség előkészületeként az '56-os forradalom és szabadságharc képeit tartalmazó óriástáblákat állítanak fel a Kossuth téri tüntetők és a hétfői emlékünnepség helyszíne közé." mno.hu
Pont, mint az egyszeri lány Mátyás királlyal; hozott is meg nem is, el is takarta a testét meg nem is.
Csak hát ami a népmesében poénra jön ki, az a való életben nem nagyon működik.
Először is, mert látni ugyan nem látszanak, de hallatszanak. Márpedig pont ezek a tüntetők rendelkeznek óriási gyakrolattal mindenféle ünnepség és rendezvény szétsípolásában. A külföldi notabilitások előtt pedig nagyobb szégyen lesz egy szétkerepelt ünnepség, mint pár tucat vagy akár pár száz tüntető a hozzájuk tartozó transzparensekkel és sátrakkal. Ráadásul megalázott és felhergelt tüntető, mert nem csak őket takarják ki a képből, de előlük is eltakarják az ünnepséget, ami nyilván látványnak sem lesz utolsó.
Másodszor, sajnos a szag sem fog a paravánok mögött maradni. Már csak azért sem, mert az ünnepség felőli oldalon lévő bokrok alja van jobban összepiszkítva.
Ez van, ezt az égést már mindenképpen be kell vállalnunk, akkor már jobb lett volna tényleg bevállalni, mert ez a szemérmetes kamuflázs csak ront a helyzeten.
Ráadásul nem old meg semmit, mert égés ide vagy oda, a legfontosabb mégis az lenne, hogy véget érjen a tüntetés sorozat.

Nem vagyok egy nagy ünnepségjáró, egyrészt a tömegiszonyom miatt, másrészt pedig mert teljesen hidegen hagynak a mindenféle parádék. Részemről letudom a megemlékezést azzal, hogy megnézek/megnéztem egy-két filmet, olvasok ezt-azt és alkalomadtán leteszek egy gyertyát mondjuk a Nagy Imre szobornál vagy a Pesti Srácoknál a Corvinban.
Ennyi.
Egyébként pedig élvezem ezt a gyönyörű, hosszúra nyúlt késő nyári hangulatú őszt, gyönyröködök a Duna felett lebegő kora reggeli ködben és a bokáig érő aranysárga avar zizegésében.