Nos, ezzel megvolnék.
Utolsó rubrika is betöltve az indexben, jövő hétre alá is lesz írva, lehet lezáratni a féléveket.
Hanem, ez sem ment simán.
Végülis más dolgom nem volt mint kikészíteni az asztalra a jegyzőkönvet és betölteni a programot, a többit már a tanár intézte. Magához ragadta az egerem és teljesen önállóan ellenőrízte hogy minden érték megelelően van-e beállítva és hogy a specifikációnak megfelelően működik-e az áramkör. Bizisten, még az egeret sem kellett megfognom, bólintott, kész, mikor írtam a ZH-t?
Mondom, még régen, tán 2001-ben. Keresi a nevem, hát ki vagyok húzva, nincs jegy. Mondom kizárt dolog, mert egyrészt tudom hogy van, másrészt fel is hívtam a tanulmányi osztályt, hogy érvényes-e még, vagy újra kell írnom az egészet. Megnyugtattak, hogy érvényes a ZH-ra kapott jegy, nem kell újra írnom, ezért nem is készültem erre. Tényleg nagyon rendes volt a tanár, mondta, hogy ha ennyire biztos vagyok benne akkor menjek le a tanulányi osztályra és kerestessem ki a ZH-t, megvár. Úgy is lett, negyed óra múlva ott volt előttem a ZH, úgyhogy érvényes a jegy, nem kell újraírnom.
Mondanám, hogy minden jó ha jó a vége, de a rossebbnek sem hiányzott az a 20 perc amit a két emelet megmászásával és a dolgozat kikerestetésével töltöttem. Túlságosan elhasznált már az én idegrendszerem ehhez, a szivem össze-vissza ver, szédülök és ráadásul megsavanyodott a számban az öröm. Tényleg ez lett volna az utolsó vizsga, azt hittem majd hogy megkönnyebbülök de nem, csak itt maradt valami rossz ízű csömör, vagy tán undor. Mi a fasznak kínlódok én itt amikor egész életemben úgyis csak a mások előszobájában fogom címezni a borítékokat meg javítgatni a mindenkori Cuppancs kisasszonyok által elbaszott iktatásokat? Ez a legrosszabb, hogy órákat töltök azzal, hogy más után keresgélek meg javítgatok, ezt nagyon gyűlölöm.
Tényleg, minek ez az egész?