:-) Szépjóestét!
Enyhe csalódás a Mansfeld - magasabb szempontból című film.
Egyrészt jó színészek játszanak benne. Eperjes -mint mindig, most is- zseniálisan játssza a visszataszító és gusztustalan despotát. Maia Morgensten alakítását csak alig észrevehetően rontja a túl sok szemcsepp - anélkül persze még hitelesebb lett volna, vagy ha mondjuk a szinkronhangon is lehetett volna érzékelni, hogy fojtogatja a sírás. Fancsikai Péter komoly, elszánt fiatalember, ami nem ment neki a játékban, azt meg a sminkmester pótolta. A kihallgatótisztek, a bandatagok, még a legkisebb mellékszereplő is jó és hiteles.
Másrészt viszont baromi hosszú és széteső a film. Az alkotók úgy akarták fokozni a feszültséget, hogy a történet egyes részeit átugrották (például a fiúk elfogására és verésére csak utalások vannak) más részeit viszont hosszan, bőven ecsetelték. Így volt szerencsénk végigélvezni például a vezető bíró grízes tészta ebédjét vagy a kihallgatótisztek lelkiismereti válságát. Értem én, ha valakinek hatalmat adott az isten, nem biztos hogy észt is adott hozzá, ez a szocializmusban pláne igaz volt. ha egy bíró meg akart ebédelni, akkor megebédelt, a tárgyalásra beidézettek meg vártak. Hanem, egy két órás filmben erre öt percet szánni, mit ne mondjak, enyhe túlzás. Pláne mivel előtte már alaposabban megismerhettük a malomjáték szabályait is - többek között. A mindenféle kőpadlók és málló vakolatú falak mintázatának tanulmányozásáról már nem is szólok. Ezek a hosszú és a dramaturgia szempontjából néha teljesen felesleges jelenetek bizony tönkretették a film ritmusát és ráadásul elnyomták az igazi, legalábbis általam feltételezetten igazi mondanivalóját is. Ennek a filmnek uganis nem arról kellett volna szólnia, hogy milyen gusztustalan, kisstílű alakokra épült a hatalom, hanem a főhősről, Mansfeld Péterről.
Az a fiatalember az alatt a két év alatt amit a film felölelt ugyanis felnőtté vált. Ennek bemutatására voltak ugyan erőtlen próbálkozások, de a nézőben alig hagytak nyomot. Ami megmaradt az a rendőrök erőszakossága, a kihallgatások embertelensége, a rendszer abszurditása és a hatalom cinizmusa. Ami nyilván igaz is, csak hát ha már valaki Mansfeld Péterről csinál filmet, akkor tán nem ártana ha az a film őróla szólna és csak rajta keresztül a rendszerről.
De nem, a film készítői annyira a rendszert alkotó egyes személyek kisebb-nagobb szemétségeire koncentráltak, hogy tán azt sem vették észre, hogy filmjükkel felmentik Kádár Jánost a felelősség alól.
Ha az alkotók képesek lennének jó negyedórával, sőt, 20 perccel megrövidíteni a filmet, azzal feszesebbé tennék. Nincs szükség a kihallgatótisztek moralizálására például, Nagy Ervin van olyan jó szinész hogy a fürdős jelenet nélkül is elhigyjük neki, hogy kétségei vannak. és még sorolhatnám, csomó felesleges, vag túl hosszú jelenet van a filmben.
Arról nem beszélve, hogy a március 21-i kivégzést az "Itt van május 1-e, énekszó és tánc köszöntse..." mozgalmi dalocska festi alá. Mert slendriánnak ugyan tényleg nagon slendrián volt a Kádár rendszer, de minden ünnepnek megvolt a maga saját dalcsokra, ezeket nem emlékszem hogy valaha is összekeverték volna.
Enyhe csalódás a Mansfeld - magasabb szempontból című film.
Egyrészt jó színészek játszanak benne. Eperjes -mint mindig, most is- zseniálisan játssza a visszataszító és gusztustalan despotát. Maia Morgensten alakítását csak alig észrevehetően rontja a túl sok szemcsepp - anélkül persze még hitelesebb lett volna, vagy ha mondjuk a szinkronhangon is lehetett volna érzékelni, hogy fojtogatja a sírás. Fancsikai Péter komoly, elszánt fiatalember, ami nem ment neki a játékban, azt meg a sminkmester pótolta. A kihallgatótisztek, a bandatagok, még a legkisebb mellékszereplő is jó és hiteles.
Másrészt viszont baromi hosszú és széteső a film. Az alkotók úgy akarták fokozni a feszültséget, hogy a történet egyes részeit átugrották (például a fiúk elfogására és verésére csak utalások vannak) más részeit viszont hosszan, bőven ecsetelték. Így volt szerencsénk végigélvezni például a vezető bíró grízes tészta ebédjét vagy a kihallgatótisztek lelkiismereti válságát. Értem én, ha valakinek hatalmat adott az isten, nem biztos hogy észt is adott hozzá, ez a szocializmusban pláne igaz volt. ha egy bíró meg akart ebédelni, akkor megebédelt, a tárgyalásra beidézettek meg vártak. Hanem, egy két órás filmben erre öt percet szánni, mit ne mondjak, enyhe túlzás. Pláne mivel előtte már alaposabban megismerhettük a malomjáték szabályait is - többek között. A mindenféle kőpadlók és málló vakolatú falak mintázatának tanulmányozásáról már nem is szólok. Ezek a hosszú és a dramaturgia szempontjából néha teljesen felesleges jelenetek bizony tönkretették a film ritmusát és ráadásul elnyomták az igazi, legalábbis általam feltételezetten igazi mondanivalóját is. Ennek a filmnek uganis nem arról kellett volna szólnia, hogy milyen gusztustalan, kisstílű alakokra épült a hatalom, hanem a főhősről, Mansfeld Péterről.
Az a fiatalember az alatt a két év alatt amit a film felölelt ugyanis felnőtté vált. Ennek bemutatására voltak ugyan erőtlen próbálkozások, de a nézőben alig hagytak nyomot. Ami megmaradt az a rendőrök erőszakossága, a kihallgatások embertelensége, a rendszer abszurditása és a hatalom cinizmusa. Ami nyilván igaz is, csak hát ha már valaki Mansfeld Péterről csinál filmet, akkor tán nem ártana ha az a film őróla szólna és csak rajta keresztül a rendszerről.
De nem, a film készítői annyira a rendszert alkotó egyes személyek kisebb-nagobb szemétségeire koncentráltak, hogy tán azt sem vették észre, hogy filmjükkel felmentik Kádár Jánost a felelősség alól.
Ha az alkotók képesek lennének jó negyedórával, sőt, 20 perccel megrövidíteni a filmet, azzal feszesebbé tennék. Nincs szükség a kihallgatótisztek moralizálására például, Nagy Ervin van olyan jó szinész hogy a fürdős jelenet nélkül is elhigyjük neki, hogy kétségei vannak. és még sorolhatnám, csomó felesleges, vag túl hosszú jelenet van a filmben.
Arról nem beszélve, hogy a március 21-i kivégzést az "Itt van május 1-e, énekszó és tánc köszöntse..." mozgalmi dalocska festi alá. Mert slendriánnak ugyan tényleg nagon slendrián volt a Kádár rendszer, de minden ünnepnek megvolt a maga saját dalcsokra, ezeket nem emlékszem hogy valaha is összekeverték volna.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home