Nno, hát ez sem az én napom.

Az egyik kolléganőnek kellett volna a céges laptop. Hát igen, az bizony nálam van, valahogy el is feledkeztem róla, már régen vissza kellett volna hoznom.
Sebaj, hazaugrok érte. Nem, nem bringával, egy laptopot mégsem lehet a csomagtartóra gumipókozni. Kapom a táskám, kapom a kabátom, papucsot lerúgom, ugrok bele a cipőmbe, irány a metró.
Hanem, a lakásajtóban keresem a kulcsom. Túrom a táskám, nincs benne. Rázom, nem csörög. Túrom a zsebem, hát már hogy lenne, basszus, a bringás dzseki biztonságos, becipzározható belső zsebében van, hogy a fene enné meg!!
Szegény kutyu őrjöng az ajtó mögött és nem érti, hogy ha a gazdi egszer hazajött, akkor miért nem jön be, miért fordul vissza, miért hagjya egyedül megint.
Mert a gazdi visszafordul, mégsem rúghatom be a saját ajtómat! Nehéz is lenne, három ponton záródó spéci műanyag bejárati ajtó, biztonsági zárral, szóval mese nincs, vissza kell fordulni. Bent bekapok két valeriánát, egy hajtásra leküldök egy pohár vizet amit a Griberlis kolléga tart elibém, megkérem őket, hogy mondják meg a csajnak, hogy másfél óra múlva itt vagyok a laptoppal.
Úgy is lett, hogy a fene enné meg, csapzottan, leizzadva, dagadt lábbal, de visszaértem vele.
Sehol egy lélek az irodában, leülök a gép elé, hát mit látok, na mit?
Itt van a monitorom egy cédulka, ez is a Griberlis műve:
"NA MOST AZTÁN PIHENÉS! UZSGYI HAZA! (bár lehet, hogy déja-vu érzésed lesz hazafelé) Jó hétvégét!"
Hát basszus, ez a déja-vu, ez nagyon bejött, muszáj volt elröhögnöm magam :-D
Egy nap négyszer hazamenni ugyanazon az útvonalon, mit ne mondjak, kivételes balfékség tehetség kell hozzá.
Idióta, idióta HüPi, az vagyok, nincs mese.

Azért minden jó ha a vége jó.
Ittam egy nagy bögre barackos csipkebogyó teát, az elgyötört lábamról lerúgtam a cipőt és most a fagolyós lábtámaszomon masszírozom a talpam, az izzadtság is felszáradt a hátamról, egy szelet mogyorós csokit is találtam az asztalon.
Szóval köszönöm, kicsit jobban vagyok.

Más:
Pár napja igen súlyos Krétakör megvonási tünetek jelentkeztek nálam, úgyhogy e-mailen gyorsan rendeltem jegyet a december 1-i Peer Gynt-re. Krétakörék nagyon korrektek, pillanatokon belül megküldik a visszaigazolást, már át is vettem a jegyet a Tháliában. És ha már ott voltam, és ha már kihisztiztem magamnak hétfőre egy szabadnapot, hát gyorsan megvettem az utolsó jegyet a hétfői Kövek a zsebben-re. Rudolf Pétert annyiszor láttam mostanában közepesnél gyengébb filmekben remekül játszani, hogy kedvem támadt szinpadon is megnézni.
Egyébként Pintér Béla Társulat, Mácsai Pál és Cserhalmi György elvonási tüneteim is vannak. Ez utóbbit meg kell szoknom mert Cserhalmi valamiért nem játszik szinpadon, de Pintér Béláéknak és Mácsainak utána járok. És Polgár László megvonási tünetem is van. Ő decemberben jön haza, Sarastrót énekel a Varászfuvolában - jellemző, hogy már minden jegy elkelt. De sebaj, januárban is énekel -Hundingot a Walkürben- és húsvétkor is, a nagy szerepét, Gurnemanzot a Parsifalban. És amilyen szerencsém van, mind a két előadás benne van a bérletemben, bezonyám, bár nincs kizárva, hogy a másik, a nagypénteki Parsifálra külön is veszek majd egy jegyet, merthogy nagypénteken és húsvét hétfőn is megy a darab, mindkétszer Polgárral.
Nno.
Ideje lesz előkeresnem a madzagra járó bugyimat, mert egy simában tutira megolvad majd a gumi.