frissítve!!
megtaláltam a MásikSzínház blogját képekkel és az előadás hangfelvételével. Ez még csak olvasópróba, azóta a Gézagyerek hangja tökéletes lett, tétova, követelőző, éneklő, kántáló, tökéletes gézagyerekes hang.

:-) Szépjóestét!
Egészen kitűnő színházat láttam ma, Háy János A Gézagyerek című drámáját adta elő a MásikSzínház.
Arról szól a darab, hogy ha az Isten egyszer véletlenül vagy bosszúból elbaszott valamit, azt utána már ő sem tudja megjavítani. Megtudjuk belőle, hogy a szódás szörp kieszi az ember csontjából a meszet, a máját meg a reggeli kétdekás puffasztja fel. De nem is a máját, az az epéje. De ez mindegy is, mert ami ennél sokkal szarabb, hogy a lelkét meg reménytelenség, a munkanélküliség, az irígység és legfőképpen a rá osztott saját keresztje emészti fel. Az agyát meg az értelmetlen, szertartássá vált párbeszédek és a szeretettelenség morzsolja szét.
Jó szarul van berendezve ez a világ, ahol egyedül a kutyák tudják biztosan a dolgukat.
Szóval ilyesmikről szól a darab, jól van megírva, nagyon jól. Itt van egy novella változata. A dráma maga rövid, élőképszerű kis párbeszédekből van összerakva. Igazi, klasszikus tragédia annyiban, hogy valós, élő karaktereket mutat be, remekül felvezeti a történetüket és a végletekig srófolja a fezsültséget. Nem görög dráma annyiban, hogy a végén nincs se tanulság se katarzis, csak valami rossz szagú reménytelenség, áporodott és savanyú, mint amilyet az olcsó sörtől büffent fel az ember.

Írnék pár szót magáról az előadásról is.
Ha jól sejtem, a MásikSzinház amatőr, vagy félamatőr társulat, az előadásaikat a Vendel utcai Politechnikum színháztermében tartják, ebből a darabból konkrétan négyet. (én a harmadikat láttam, egy még lesz 13-án, tessenek sietni, hátha van még jegy).
A színházterem pici, lapos, de van egy pirinyó zsinórpadlása és egész jó világítása. Vagy lehet hogy nem olyan jó, de nagyon jól használták. A rendezés egyébként is maximális figyelemmel volt a minimális adottságokra, néhány függönnyel ügyesen osztották a szinpadot, a belső tereket pár darab bútorral, a külsőket pedig magnóról bejátszott hangefektekkel jelölték. Meglepően jól és ötletesen, komolyan mondom, a szegényes technikai feltételek ellenére is tökéletes színházi élményben volt részem.

A szereplőkön látszik, hogy amatőrök. A jóképű, makkegészséges értelmiségi fiúkról sajnos nem nagyon lehet elhinni, hogy lepukkant, egész nap a kocsmában lógó munkanélküliek vagy a nehéz, lélektelen munkába belepistult prolik. De becsülettel játsszák a szerepüket és legalább nem ripacskodnak. Ez dícséret, tekintve, hogy komoly színházakban is gyakran találkozom olyannal, hogy egy színész túljátssza a szerepét. Ezek a fiatalok ebbe a hibába nem esnek bele, legjobb tehetségük szerint részei egy előadásnak és ami nagyon fontos, lehet rajtuk érezni, hogy pontosan értik hogy mit és miért csinálnak a szinpadon.
Akit nagyon meg kell dicsérnem, az a főszereplő Béres Miklós. Nekem van egy Gézagyerekhez hasonló kis kolléganőm és néha egészen megdöbbentem, hogy a srác mennyire eltalálta a figurát. Ugyanaz a tétova mosoly ha vár valamire, ugyanaz a felcsillanó öröm, ha ismerős dologgal találkozik. A vontatott beszéd és az a furi, kissé erőszakos hangsúly, amikor megismétli a mondatait (mindent kétszer mond, kétszer mond), a kényszeres kis mozgások, minden nagyon, nagyon a helyén van. Őszintén gratulálok az alakításához, technikailag és művészileg is tökéletes a szerepben.

A kép Gejza oldaláról van.

Ezúton is köszönöm Vajszínűnek, hogy felhívta a figyelmem az előadásra.

Ja, és még valamit: a színházi büfékről tán még soha nem írtam, de itt most muszáj. Szünetben a kisboltban, otthonkába és fejkendőbe öltöztetett igazi falusi boltos nénitől (na jó, tán még 30 sincs a lány, de az otthonka az tutira valódi) vehetünk vajas kenyeret párizsival (ez nem biztos, csak ha jók vagyunk, akkor kerül rá párizsi) tokaszalonnát és kenyeret meg szódás szörpöt. Mindezt adagonként 30 ft-ért. A bátrabbak 150-ért megkóstolhatják a fél dekás üvegekbe palackozott, denaturált szeszből és aromából kutyult lófingató retteneteseket. Csak hogy tudjuk, mitől köp valaki hajnalonta sűrűt és sárgát, mint a takony. Tökéletes a hangulat, már csak egy lepusztult, falu végi buszmegálló kéne egy folyton lerobbanó ócska ikarusszal.