Hú basszus, még jóestét kívánni sincs kedvem. Úgy látszik, hogy ez a hét a nagy megundorodások, picsába elküldések, veszekedések és egyéb nagyjelenetek hete volt.
Alig várom hogy vége legyen.
Annyira tele vagyok undorral és utálattal, hogy még írni se tudok róla.

Ráadásul még nincs vége, megyünk kutyát menteni.
Egy barátnőm (aki hétvégente alapfokú kutyakiképző) azt mondja, hgoy jobb ha valahogy eloldozzuk. Beszervezett valami gyakorlott csibészt is mert a vállalkozás nem veszélytelen, szerencsétlen jószág annyira meg van már rémülve, hogy mindenre és mindenkire vicsorog.
Vannak kétségeim, mert ha most elengedjük, világgá szalad. Holnap meg jönnének érte Rex-ék, akikről tudom, hogy nem altatnak, hanem tartják a kutyát és gazdit is keresnek neki. De mégis ő a kutyakiképző, biztos jobban tudja mint én.
Jajj.
torkig vagyok, mindennel torkig vagyok.