:-(
Háát, nem nagyon van szerencsém a Nemzeti Színházzal. Valahogy taszítjuk egymást.
A multkor a Tizenkét dühös emberre szóló jegyemről feledkeztem meg. Ma a S.Ö.R.-t akartam megnézni. Amikor odaértem a színházhoz, gyanús csend volt, egy takarító moppozta az előcsarnokot. Elővettem a jegyet és basszus, délután háromkor kezdődött az előadás. Azt hittem ott helyben megüt a guta.
Átmentem a Művészetek Palotájába egy kapuccsínóra, de a végén kértem egy napraforgós perecet és egy pohárka tokaji aszút is, hátha jobb kedvre hangol. Ez a kedvenc színházas kombinációm, a puha, édeskés perec és a rászórt napraforgó nagyon jól kiemeli a bor zamatait. Illetve hát általában kiemeli, mert ezúttal nem volt mit, tokaji gyanánt valami kölniszagú löttyöt kaptam. A kávé is híg volt, soványka, ízetlen és langyos.
Csak legalább ne mentem volna ki oda a 'csába, a nyomorult kettes villamossal ami menetrend szerint is tíz percenként jár, ehhez képest pont 12-őt kellett várnom és mindig olyan zsúfolt mint egy heringes doboz.
Több mint három órámba került ez a kis tévedésem, hogy a fene enné meg!!
Mindezt azért, hogy ismételten és sokadszor megállapíthassam, hogy ez az épület bizony egy giccsparádé:

Ennél kellemesebb szombat estét is el tudtam volna képzelni.
Amúgy is fáradt vagyok, kedvetlen és nyűgös.