:-) Szépjóestét!
Nno, máma jól elfáradtam.
Egyre erősödik bennem az elhatározás, hogy ha túl vagyok a diplomázáson, el kéne kezdeni tanítani. Egyszerűen nem bírom elhinni ugyanis, hogy ebben az országban ekkora az informatikai analfabetizmus.
Ma újabb két példájával találkoztam ugyanis annak, hogy ecdl vizsgával rendelkező kolléganők mennyire semmit, de tényleg semmit nem tudnak.
Az egyik eset:
állok a fénymásolónál, adogatom be az anyagot, közben a hátam mögött Madame Passziánsz (aki 7-8 éve dolgozik számítógéppel és 4 modulos ecdl vizsgája van) korrepetálta Morci kollégát, aki viszont most jár tanfolyamra - a cég pénzén természetesen. Szóval annyit hallottam csak, hogy "hát nem is tudom, itt kéne pedig lennie, így tanították az aláhúzást, tök hülye ez a gép, nem tudom miért nem húzza alá....."

A másik eset:
Szintén 4 modulos kolléganő hív kétségbeesetten hogy segítsek, egy táblázatot kéne csinálnia. Mondom jöjjön át, mondja el hogy mi kell bele és megszerkesztem.
-Átküldöd utána a gépemre?- kérdi tétován.
-Nem, nem küldöm át, bementem a köynvtáradba...-
Szóval hiába magyaráztam el már nem tudom hányszor, hogy van ugye a vincseszter, van egy nagy közös szerver és van kivehető meg berakható adathordozó, még mindig nem érti, vagy nem bírja megjegyezni. És nem azért mert én magyarázom rosszul, hisz tanfolyamra is járt, hát ha én hülye vagyok is, de ott tán csak megtanították neki, nem? Hát nem. Megcsináltam neki a táblázatot, visszament a helyére és még az előbbinél is kétségbeesettebben hívott, hogy nem leli a táblázatot. Annyi nem ragadt rá, hogy megtalálja a könyvtárában a legutolsó fájlt! Félre kellett tennem a munkám és átmenni hozzá. Aztán, ha már ott voltam, mégegyszer (cirka már harmincadszor) elmagyaráztam neki a copy-paste-t. Úgy örült, mint egy kisgyerek karácsonykor, hogy jaj de jó, nem kell neki újra begépelni azt, amit egyszer már egy másik fájlba beleírt.

Én meg visszamentem a helyemre és fogtam a fejem, hogy édesjóistenem, hát kik tanítják ezeket az embereket, hogyan, és legfőképpen hogy engedhetik át őket a vizsgán?? Ember, hát nem bonyolult függvényeket kell írniuk, nem harminc fejezetből álló, decimálisan alcímekre osztott könyvet kell szerkeszteniük, fejléccel, lábléccel, jelmagyarázattal, tartalomjegyzékkel meg egyéb ilyen borzalmasságokkal ellátniuk, hanem csak beszúrni egy nyamvadt levélbe egy 8*10-es táblázatot. Vagy ami még szörnyűbb, megtalálni azt a fájlt, amit két perccel előtte a szeme láttára mentettem el.

Szóval, aki ennyire hülye, az fizesse meg az árát a leckének. Én bizony egy életem, egy halálom, de megpróbálom, hogy felhasználókat tanítsak. De nem úgy, általánosságban mint az ecdl, hogy mutatnak valamit aztán a felhasználó találja ki, hogy ebből ő mit hasznosíthat a napi munkájában. Nem, én pont fordítva fogom csinálni; előbb felmérem, hogy milyen típusú munkákat csinálnak az egyes munkahelyeken és azokból a feladatokból kiindulva tanítom meg őket a számítógép célirányos használatára. Hogy az a nyomorult számítógép végre szerszám legyen a kezükben és ne legyőzendő ellenség.
Uhh.

Történt ma más is.
Délelőtt vendégeink voltak, imádom, öten egy irodában, plusz 3-4 partner, hurrá, próbáljon meg valaki dolgozni közben. 11 előtt lementem a büfébe ebédelni, 11.15-kor indultam vissza. Gondoltam, a kollégák pont most indulnak ebédelni, hurrá, legalább fél óráig csönd lesz. Belépek, hát az egyik csaj ül az asztalnál és a tegnapi vacsorájukból maradt tatárbifszteket keni kenyérre. Lesunyom a fejem, ülök le a géphez, egyszercsak megszólal;
-hallottad, hogy a sóbertnorbit meg feljelentették?-
Megállt bennem az ütő, basszus, direkt előbb megyek enni, csakhogy legalább fél órát csendben dolgozhassak, erre jön nekem sóbertnorbival, hát mi van itt, fáj a csönd, vagy mindenkinek kaparni kezd a torka, ha negyed óráig nem szólalhat meg?
-kijazasóbertnorbi?- vetettem oda foghegyről,meglehetősen ellenséges hangon, de hiába, nem tudtam kedvét szegni.
-jaj, hát tudod, az a fitneszguru, feljelentették, tök igazuk van....-
-ne haragud, de kurvára nem érdekel, hogy mi van a sóbertnorbival.-
-Jaaa! bocs.-
ja. Én is bocs, megint én voltam a bunkó.