1....
2......
3...
4...
5......
6...
7..
8.....
9........
10......
Uhh.
NNo.
Szóval a blogom III. születésnapja alkalmából megleptem magam egy botmixerrel. Eddig mindent el tudtam intézni a kis aprítópoharammal és kézi passzírozással, de a multkori vadas mártás bemutató után úgy döntöttem, hogy egy botmixernek még szorítok helyet a szekrényben - mégiscsak jobb ha ugyanabban az edényben tudok passzírozni mintha a lábosból az aprítópohárba, onnan egy másik lábasba kell rakosgatni a matériát.
Szóval ma megvettem a botmixert és ha már, akkor egy szép darab brokkolit is mellé mert arra vágytam, brokkoli-krémlevesre.
Semmi faxni, megmostam a brokkolit, feldaraboltam, beledobtam egy lábasba és annyi vízzel felöntöttem ami jó bőven ellepte. Dobtam még hozzá egy gerezd vékonyra szelt fokhagymátis, megsóztam picit és puhára főztem. Hagytam kicsit hűlni, szórtam rá egy kávéskanál lisztet, öntöttem bele egy pohár tejszint és belengedtem a botmixert.
Okos ember a saját kárán tanul, mondja a közmondás, hát én rögtön megtanultam, hogy a mixert csak akkor szabad beindítani, ha már a lábas fenekén van és csak akkor szabad kivenni, ha már leállt.
Hát valahogy így.
A levest tényleg pillanatokon belül simára pürésítettem, extra mosogatni való sem keletkezett. A falra és a konyhaszekrényre repült brokkolidarabkákat spatulával levakartam és a foltokat enyhe mosogatószeres vízbe mártott mikroszálas rongyokkal átdörzsöltem. A mennyezetre került zöldes placcsnyomok egyelőre maradnak, még nem vagyok elég jól ahhoz, hogy fel merjek mászni a létrára.
A levest közben persze összeforraltam még a lisztes tejszinnel, fehér borssal és leheletnyi szerencsendióval ízesítettem, nagyon finom lett.

Tehát a hozzávalók:
1 csomag brokkoli
2 dl főzőtejszin vagy friss tejföl
mokkáskanál liszt, esetleg zabkorpa
1 gerezd fokhagyma
fűszerezéshez só, fehér bors, őrölt szerecsendió;
botmixer, spatula, rongy, bútortakaró fólia, hegesztőszemüveg vagy bukósisak, de csak a lehajtható plexis.