Jajj.
Jajj.jajj.jajjj.
Az van, hogy teljesen leestem a lábamról, a homlokomon vizet lehetne forralni, fürdök az izzadtságban. Nyomom magamba a C-vitamint meg a náthaport, de lehet hogy mindez kevés lesz. Érdekes dolog az ember immunrendszere; most kezdek kicsit magamhoz térni, megnyugodni, azt hinném hogy meg se kottyan egy kis hűlés. És erre tessék, KO vagyok, kész, végem van. Pedig estére színházjegyem van, S.Ö.R. a Nemzetiben. Ez a második jegy, az elsőre elfelejtettem elmenni, hát nem akarnám kihagyni.

Mielőtt elkezdem a paplan-kúrát muszáj kiadnom magamból, mert csudajót mulattam az általam továbbgurított 9 könyv játékon. Majdnem mindenki felvette a labdát, volt, aki tovább is adta és ahogy átolvastam a többiek meghatározó könyvélményeit, leesett az állam.
Kérem szépen, a reprezentatívnak egyáltalán nem nevezhető felmérésem szerint a mai húszas-harmincas-negyvenes, blogot író nők első meghatározó könyvélményei között szinte kivétel nélkül ott van a Winnetou!!! Fisichellánál, Berillnél, Stuber Andreánál és természetesen nálam is.
nem akarnék messzemenő következtetéseket levonni -nyilván több évre való munkát adhatnánk egy pszichológusokból, szexológusokból, szociológusokból és mindenféle társadalomkutatókból álló csapatnak- de azt kell mondanom, hogy kezdem sajnálni a férfiakat. Azt a lécet amit az egyenes jellemű, bátor, erős, okos, stb, stb rézbőrű és szintén nagyon jellemes, keményöklű társai felraktak azért tényleg nem lehet könnyű megugrani.