Iszonyú súlyos, nehéz könyvet olvasok; Kardos G. Györgytől az Avraham Bogatír hét napja-t. Valóba a súlyos a legmegfelelőbb szó rá, szinte agyonnyom a történet és benne a plasztikusan rajzolt, testiekben durva vagy lelkükben eldurvult karakterek. Nem csak a történet fő vezérfonala, a kitörni készülő háború miatt, nem, nem csak. Tele van ez a könyv elfuserált életekkel, boldogtalansággal, kilátástalansággal. A főhős megromlott házassága és amiylen durván bánik a feleségével kiáltó ellentétben áll egy másik nő iránt érzett plátói szerelmével. És a tudattal, hogy ha annak idején van bátorsága elragadni az asszonyt, most ugyanolyan boldogtalanok lennének egymás mellett. És ugyanez aa közelgő szenvedés érződik a lányukon is, ő se lesz boldog soha. Mint ahogy senki sem, aki ebben a könyvben szerepel - és nem csak a mostoha történelem miatt.
Phuuuu.
Muszáj kicsit pihennem, mielőtt nekilátok a triológia következő részének.
Valami zene kéne, "elmenni egy koncertre", ahogy Avraham mondta volt.