:-) Szépjóestét!

Nno, hát már csak személyes érintettség miatt is sokat foglalkoztam ma a rendőrök által megerőszakolt lány ügyével. Ez ráadásul nem egy "sima" nemi erőszak ügy. Ez az eset úgy ahogy van, a maga nyers és brutális valójában mutatta meg hogy mennyire primitív és bunkó, hímsoviniszta és minden kontroll nélkül működő a rendőrségünk. És mivel a rendőröket ugye a társadalom tagjai közül toborozzák -és ennek megfelelően a cseppben tanulmányozhatjuk a tengert-, azt is megtudhattuk, hogy mennyire rosszul, mindenféle belső kontroll nélkül működik a társadalmunk.

De menjünk sorban.

Először is, ahogy a sajtó tálalta az ügyet.
Majdnem minden, a témával foglalkozó cikkben következetesen egy népszerű együttes gitárosának barátnőjéről beszélnek - mintha annak a lánynak az lenne a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egy férfi tartozéka.
Ő Zsanett, 21 éves, fiatal nő, egy nemi erőszak áldozata. Nem mellesleg egy rendkívül bátor, Zsanett nevű, 21 éves, fiatal nő, aki nem hagyta magát megfélemlíteni.
Addig azonban, amig az újságíróknak és az újságolvasóknak, egyszóval a társadalom nagyobbik felének ennyire természetes, hogy egy nő legfontosabb ismertetőjele az, hogy kinek a barátnője, nos, addig nem lehet azon sem nagyon csodálkozni, ha 5 férfi úgy gondolja, hogy nekik megengedhető, hogy hatalmukkal visszaélve nőket erőszakoljanak meg.
Úgysem buknak meg, ugyan, ki törődik egy akármilyen pasas barátnőjének szavával.
Minden nőnek van neve, életkora, foglalkozása, haj- és szemszíne, vannak érzései, és van neki bátorsága - és nem az a legfőbb tulajdonsága, hogy kinek a barátnője. Kéretik ennek megfelelően beszélni róla.

És nem mentség az, hogy a celebritásokhoz kapcsolódó ügyeket jobban felkapja a sajtó!
A jogállamnak pont az a lényege, hogy abban mindenki egyenlő elbánásban részesül nemre, fajra, korra, vallási hovatartozásra, stb-re való tekintet nélkül.
Akkor ebbe az is beletartozik, hogy akárkinek lehetünk akárkije, vagy senkinek senkije, az igazsághoz akkor is jogunk van.
Ráadásul egy olyan ügyben, ahol rendőr él vissza a hatalmával és követ el igen súlyos bűncselekményt, miért az áldozat beazonosíthatósága, pontosabban egy jól beazonosítható személy mellé rendelése a legfontosabb? Az újságíró esetleg tudhatja, hogy egy notabilitás valakije, de attól még ugyanúgy meg kell írnia, ha nem. És legfőképpen nem világgá kürtölni, hogy kicsoda. Merthogy ennek a társadalomnak a nagy része még mindig megveti a megerőszakolt nőket és ráadásul még azzal is vádolja, hogy ő maga provokálta ki az erőszakot.

És amiról az AI is írt, azaz hogy az erőszak áldozatául esett nők nem kapnak támogatást sem a rendőrségtől, sem a társadalomtól.

Nos, azt nyomon követhettük, hogy a rendőrség mennyire nem segítőkész. A lány feljelentését először nem hitték el, még hamis váddal is megfenyegették. Egy olyan szervezetben, ahol a rendőrnek még arról is jelentést kell írnia ha szarni megy, több mint egy hétbe került, mire a lánynak meg tudták mutatni azt a pár tucat rendőrt, aki aznap éjjel szolgálatban volt. Arról nem beszélve, hogy már ők is tudták, hogy rendőrök voltak, de a sajtónak még tartottak egy "divatbemutató" a hamisított egyenruhákból. Szóval, teljes erővel azon voltak, hogy védjék a mundér becsületét még akkor is, amikor már látszott, hogy annak a mundérnak nincs is olyanja.

Aztán a társadalom hozzáállása a nemi erőszakhoz, hát az sem az a meleg, elfogadó környzet, az biztos!
Vegyük előbb az én esetemet.
Engem tizenpár éve támadott meg egy férfi. Nem volt szerencséje, bevertem a fejét.
Hanem, ami a legborzasztóbb, hogy nem én voltam neki az első! Abban a retkes kisvárosban mindenki tudta, hogy az az alak rendszeresen elkap lányokat, arról is terjengtek pletykák, hogy eddig kiket. Én a 4. voltam, de lehet, hogy ennél is többedik. Ebben a kriminológiai ágban ugyebár elég nagy a látencia.
Senki, egyetlen lány sem merte felvállalni, hogy feljelentést tegyen.
Én megtettem - a rendőrök ünnepeltek is érte, ők is sejtették, de bizonyítékuk egész addig nem volt. Abban a városban azonban nem lett maradásom, néhány hónap múlva felköltöztem Pestre mert úgy éreztem, megbolondulok a sunyi tekintetektől meg ahogy összesúgtak a hátam mögött.
Nem hinném, hogy azóta sokat változott volna helyzet.

Ha a mostani, konkrét esetet nézzük sem jobb a helyzet. Legalább egy tucat fórumba beleolvastam és a legtöbb helyen -Gyurcsányon kívül persze- magát a lányt vádolják azzal, hogy felkínálta magát és utólag gondolta csak meg, hogy mégis inkább feljelentést tesz.
5 férfinak egyszerre még egy profi pornós sem ajánlkozna fel, tessenek elfelejteni ezt a baromságot.
Nem ecsetelem, milyen érzés az, amikor egy férfi tornyosul fölétek, azt legfeljebb azok a férfiak tudhatják elképzelni, akiket a koleszban vagy a seregben egyfajta 'beavatási szertartásként' arra kényszerítettek, hogy mondjuk égő gyertyát tartson az ánuszában (ti.: 'megköcsögölték').
De még tornyosulni sem kell, ütni sem szükséges, elég, ha ragacsos tekintettel nézegetnek és a zsebükön kertesztül vakarják a töküket. Közben apró lépésekkel egyre közelednek. Vigyorognak, szépeket mondanak, nem fog fájni, ilyen szép kislány, ugyan dehogy fog fájni.
Közben meg dehogynem.
Ebbe még az is belefér, hogy az ember félelmében jó arcot próbál vágni a dologhoz, ha másért nem, hát azért, hogy a végén ne fojtsák meg.
El ne képzeljétek már, hogy olyan közfelfogásban, amikor azt mondják, hogy minden nőt meg lehet dugni csak nem mindenhol, nem mindenkor és nem mindenkinek, szóval hogy ilyen közhangulatban nem akad egy csomó faszkalap, aki azt gondolja magáról, hogy hát ő valaki, tehát neki lehet!

Ejtsek pár szót az erőszaktévők megbüntetéséről is.
Az ember ösztönlény, legbelül egy ősember. Ezt tudom magamról, érzem másokon is. Nincs ebben semmi rossz, állatból váltunk emberré, bennünk maradtak az ösi ösztönök, például a vendetta, a szemet-szemért, fogat-fogért elve. Ezek végigkísérték a fejlődésünket, a kultúra és a szocializéció csak beburkolja bennünk. Ennek az évezredek alatt kialakult kultúrmáznak köszönhetően törölték el például a halálbüntetést - bármilyen sokan is vissza szeretnék állítani, az ősemberi ösztönöket beborító kultúrmáz már tudja, hogy ez nem megoldás. Mint ahogy a kiherélés és egyéb csonkítás sem az.
Az sem megoldás, hogy most az összes bulvárlap hozza az erőszaktevők nevét. Ez még ugyan nem lenne baj, de könnyfakasztó "riportokat" fognak csinálni a "megcsalt" feleségekkel, a síró édesanyákkal és a semmiről sem tehető rendőrgyerekekkel. Bizonyos szélsőséges nézeteket valló honlapok már a rendőrök iwiw-es adatlapját, telefonszámát és fényképét is kitették.
Azok a rendőrök a nekik kinéző 8-10 év alatt a börtönben meg fogják kapni azt, amit megérdemelnek. Abban is biztos vagyok, hogy lesznek akik letérdepeltetik majd őket és kiadják mellé az ukázt, hogy "SZOPJ!". A rám is rakódott -bár kétségtelenül egyre vékonyodó- kultúrmáz mondatja csak velem, hogy azt tán mégse kéne. De mondom, legbelül én is egy ősember vagyok. Ha bíró lennék és rám osztanák, visszaadnám az ügyet mert én már nem tudnék elfogultság nélkül dönteni. Vagy engednék a revans-vágyamnak és a többet szabnék ki, vagy pont ettől félve enyhébb lennék.
A rendőrök családját mindenesetre békén kell hagyni, nem szabad az ilyen bűnöket hetediziglen tovább terhelni. Legalábbis szándékosan, puszta kíváncsiságból nem szabad rontani a családok amúgy is kétségbeejtő helyzetén. Szóval a kíváncsi bulvársajtó és a bosszűszomjas szélsőségek fogják vissza magukat, de legalábbis a társadalom normális része éreztesse velük, hogy mekkora bunkók.

A -jelek szerint a- feladata ellátásra alkalmatlan rendőrséget pedig jócskán meg kell reformálni.
Először is, szakítani kell azzal a fajta hímsoviniszta hozzáállással, ami az AI jelentéséből is kiolvasható.
Véleményem szerint a rendőrségen belül létre kell hozni egy direkt családon belüli erőszakra és nemi erőszakra szakosodott egységet. Ők tudják milyen szakemberek kellenek egy ilyen gyors reagálású -az ország bármely pontján néhány órán belül bevethető- egységbe, én csak annyit tudok mondani, hogy nagy empátiával rendelkező nőket és férfiakat lehet csak ilyen munkával megbízni. Egy megerőszakolt vagy a brutális férj elől menekülő nőnek elsősorban arra van szüksége, hogy megértsék, megnyugtassák és bátorítsák. És persze hogy megvédjék, legalább néhány napig megvédjék a külvilág mocskától. Ez sok mindenben megnyilvánulhat.
Pédául, hogy a megerőszakolt lányokat ne rendőrautóval, két zsaru között vigyék orvosi vizsgálatra.
Például, hogy ne egy rideg kihallgatószobában kérdezzék ki.
Például, hogy megtisztálkodhasson és a véres ruhájából átöltözhessen kihallgatás előtt.
Verekedős férj elől menekülő asszonyokat a gyerekekkel együtt el kell helyezni lehetőleg úgy, hogy a gyerekek az iskolából, az asszony pedig a munkahelyéről ne maradjon ki.
A távoltartási törvényt -amin már évek óta kotlanak- meg kell alkotni. Magasról le kell szarni a verekedő férj tulajdonhoz meg lakhatáshoz való jogát. Néhány napig vagy hétig bárkit, bármitől távol lehet tartani. Addig aludjon a híd alatt. Nem örökre persze, csak addig, amig rendeződnek az ügyeik. Ha sokáig tart, az államnak igenis segíteni kell abban, hogy a lakást két kisebbre tudják cserélni vagy valami más megoldást találni.

És akkor nézzük, milyen pozitívumok történtek.
Mondjuk, például az index.hu ma tett egy nagyon apró lépést azzal, hogy amikor szirénázni kezdtem, kijavította az anyagban "a gitáros barátnője" állandó jelzőt. Nem nagy dolog, de mégis valami.
A rendőrség is tett egy apró lépést mert amikor már meghaladták a társadalom ingerküszöbét, nem védték tovább a saját kutyájuk kölykét. Nem csak ezt az ötöt, mostanában történt más eseméynek miatt is tartóztattak le rendőröket.
Gyurcsány meg Demszky is tett egy-egy gesztusértékű tyúklépést. Az egyik kirúgta a két főrendőrt, a másik meg figyelmeztető jelleggel visszavonta a BRFK támogatását.
Most még nem lehet eldönteni, hogy ezekben a kis lépésekben mennyi az, amit őszintén, szívből tettek meg és már soha nem fognak visszakozni arról a helyről amit most elfoglaltak. Az sem látszik még hogy mi az, amiből majd lesz egy elegáns kis sasszé és máris ott találjuk magunkat, vagy még mélyebben, ahol eddig voltunk.
Mindensetre ki van adva az ukáz hogy vissza kell állítani a rendőrség 2004-ben megszüntetett belső ellenőrzését és erősíteni kell az állomány pszichológiai szűrését. Nem csak a felvételkor, de folyamatosan. Hát ezt majd meglátjuk, remélem, nem fog a folyamat megtorpanni és a jobbító szándék kézen közön elszivárogni.

Egy biztos: az a 21 éves lány az nagyot lépett előre. Megmutatta a megalázott, megerőszakolt nőknek hogy nem kell magukat szégyellniük és nem kell megijedniük se a meredt pöcsű erőszakolóktól, se a lógó pöcsű bürokratáktól.
Ezt a lépést már soha többé nem lehet visszacsinálni.

És végül legyen itt egy jó tanács minden nőnek, akit a jövőben elkapnak:
eszetekbe ne jusson csípni, harapni, karmolni!
Hacsak nem űztök valami önvédelmi sportot és nem vagytok benne ezer százalékig biztosak, hogy harcképtelenné tudjátok tenni a támadót, ne ellenkezzetek!
Megerőszakolva ugyanis még mindig lehet élni, de megfojtva, mondjuk a saját bugyitokkal a légcsövetekben nem.
Tudom hogy nehéz, de még sikoltozni sem nagyon érdemes. Határozottan meg kell mondani, hogy nem akarjátok, de ha erőszakoskodik, vagy megüt, akkor kussolni kell és tűrni!
Az egyetlen amit csináljatok, hogy próbáljatok beszerezni valami ruhafoszlányt vagy hajszálat vagy nyálcsöppet vagy valamit, ami bizonyíték lehet. És persze jól meg kell nézni az illetőt: hajszín, bajusz, szemölcsök, orra, füle formája, mostanában már tetoválások.
És bármennyire undorító, megmosakodni sem szabad addig, amig az orvos kenetet nem vesz abból, amit a testeteken/testetekben hagytak. Ha véreztek, vagy komolyabban megsérültetek, először mentőt hívjatok, a feljelentést az orvosnak hivatalból is meg kell tenni.
Ezt nem magamtól tudom, annak idején a rendőrök okítottak ki.