Sikítok.
Kilélegez ... belélegez .. .
Basszameg!
ÁÁÁÁÁáááááááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááá!!!!!!
A mosógép elárasztotta a lakást.
A mosdókagylón keresztül, mert annak a szifonjába van bekötve és nyilván eldugult, azért bugyogott vissza.
Persze van padlóösszefolyó, de naná, hogy egy púp tetején és csak akkor kezd lefolyni a víz, amikor már minden mást elöntött. A fürdőfülkében a WC-kefe úszik a szutykos lé tetején, kifolyt a konyhába, be a hűtő és a pult alá. A bevásárlást reggel csak ledobtam, a krumpli, uborka meg a hasonlók is úsznak. A vasalódeszkáról lelógó cucc is jócskán szívott fel belőle. A szobába is bejött volna, ha útját nem állja a küszöb.
Két vödör víz és hogy mennyit szívott fel a konyhapult, hát azt megsaccolni sem tudom.
Ez még nem elég, gondoltam uccu neki, biztos tele van a szifon hajjal meg szőrrel, kipucolom és majd mindjárt lefolyik a víz.
Szedem szét a szifont, tiszta. Illetve hát nem tiszta, egy lefolyó nem lehet tiszta, de nincs eldugulva. Nyúlkálok feljebb a könyökbe, Előbb ujjal aztán csipesszel, ki is húztam egy fél marék összegubancolódott hajszálat. Ezzel hát megvolnánk.
Igazítom vissza a csövet és olyan történt, ami még soha.
Tényleg soha!!

Összeroppant a kezemben a cső!
Egy krómozott acélcsővet úgy kettétörtem, mint egy szál ropit!!
Nyilván nem azért mert olyan erős vagyok, sokal inkább a rozsda lehetett a ludas.
Úgyhogy nem elég az elárasztott konyha, ehhez még vízvezetékszerelőt is kell hívnom, a könyök cseréje már meghaladja a képeségeimet.
A víz meg még mindig szivárog a hűtő meg a pult alól viszont mennem kell dolgozni. A mosógépben ott a fél program, azt befejezni addig nem lehet, amig a szifon meg nincs javítva.
Visítok.