Van két jó meg egy rossz hírem.
Kezdem a jókkal;
Máma konditeremben odajött hozzám az egyik nyugdíjas és azt mondta, hogy nagyon szorgalmas vagyok, csak így tovább.
A másik, hogy megmértem a vérnyomásom és 115/85. Nem pont gyári érték, de harmadik hete nem szedem a vérnyomáscsökkentőt és azzal 110/80 volt.
Szóval fog ez menni.
A rossz:
máma teljesen célirányosan átnéztem három SSADM szakdolgozatot és felakadt a szemem; mind a három több-kevesebb eltéréssel pontos mása a tankönyvi példának. Az összekötő szöveget átírták ilyen kft-re meg olyan bt-re, meg nem DVD kölcsönző, hanem könyvtár, nem élelmiszer raktár hanem dohányáru, blalblabla, de a rajzok szó szerint ugyanazok.
Az enyémhez még csak hasonlót sem találok. Sőt, még csak a standard könyvi példától valamennyiben,mondjuk egy hangyafasznyival eltérő szakdolgozatot sem találok, legalábbis SSADM témában nem.
Hát evvan.
Nincs nekem elég bajom, még csinálom magamnak.
És most mennem kell dolgozni.
Mókuskerék ez bassza meg, mókuskerék, ésmég lassítani se nagyon tudom, legfeljebb kiszédülni belőle.
Kezdem a jókkal;
Máma konditeremben odajött hozzám az egyik nyugdíjas és azt mondta, hogy nagyon szorgalmas vagyok, csak így tovább.
A másik, hogy megmértem a vérnyomásom és 115/85. Nem pont gyári érték, de harmadik hete nem szedem a vérnyomáscsökkentőt és azzal 110/80 volt.
Szóval fog ez menni.
A rossz:
máma teljesen célirányosan átnéztem három SSADM szakdolgozatot és felakadt a szemem; mind a három több-kevesebb eltéréssel pontos mása a tankönyvi példának. Az összekötő szöveget átírták ilyen kft-re meg olyan bt-re, meg nem DVD kölcsönző, hanem könyvtár, nem élelmiszer raktár hanem dohányáru, blalblabla, de a rajzok szó szerint ugyanazok.
Az enyémhez még csak hasonlót sem találok. Sőt, még csak a standard könyvi példától valamennyiben,mondjuk egy hangyafasznyival eltérő szakdolgozatot sem találok, legalábbis SSADM témában nem.
Hát evvan.
Nincs nekem elég bajom, még csinálom magamnak.
És most mennem kell dolgozni.
Mókuskerék ez bassza meg, mókuskerék, ésmég lassítani se nagyon tudom, legfeljebb kiszédülni belőle.
5 Comments:
At 11:28 du.,
Névtelen said…
Most azt azért nagyon nem értem, hogy ez miért rossz hír. (Szerinetm csak rinyálsz, de azért is szeretünk.) Épp az a jó, hogy te megdolgozol a jegyedért, nem csalsz, nem lazázod le, és eredetit írsz. Ugye, te magad is jól tudod, hogy ez nem rossz hír? Nyugodtan gratulálj magadnak, és tessen büszkének lenni. Egy kis lelki kondizás, rajta, eeeeegy-kető!
k
At 6:55 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Nem, sajnos nem sajnáltatom magam.
Van néhány problémám, amiről a könyvben egy szó sincs.
Nem tudom például ábrázolni azt, hogy az én adatbázisomat három teljesen különböző helyen kell vezetni úgy, hogy mindig csak egy helyen foglalkozhatnak az adatokkal és mindig pontosan kell tudni, hogy hol mikor mi történik. És nem lehet egybe összevonni a három adatbázist, hiába gyakorlatilag ugyanaz az adattartalom. Ráadásul itt az alsó szinteknek van több joga, bármikor visszakérhetik azt az adatot, amit egyszer már átadtak a felsőbb szinteknek.
Ilyesmikre és ehhez hasonlókra nem találok megoldást sehol, de még csak ötletet sem. Ezért nézegetek diplomamunkákat és boszant kurvára, hogy mindegyikben a könyvet látom viszont.
Egyébként meg állatira nem akarok se megdolgozni, se eredetinek lenni. Ezt a diplomát tán még az önéletrajzomba sem merem már beírni, egyszerűen csak túl akarok rajta lenni. Azért kínlódok csak, mert nem akarom a cél előtt feladni. Kevés dolgot gyűlölök már ennél jobban, sikerült pedig már néhány dolgot begyűjtenem, amitől hányok.
At 12:21 du.,
Névtelen said…
Najó, ehhez qvára nem értek, viszont a megdolgozáson már túl vagy, és - akartad vagy sem - az eredetiségen is. Mindenesetre nem tudom olyan nagy cikinek tekinteni, hogy túlmész a könyvön (míg mások azt koppintják). Megszívod, az kétségtelen, de a jó oldala az, hogy mozog az agyad. A jelek szerint nem mindenki van ezzel így...
k
At 5:06 du.,
Brünnhilde sziklája said…
Hát tényleg nem.
Én viszont rohadtul útálom magamban, hogy felvállalok valamit, aztán amikor gyanússá válik, hogy mindenkitől le vagyok maradva és körbenézek, akkor veszem észre, hogy háromszorosát viszem annak, mint amiről eredetileg szó volt. És hiába történik meg velem sokadszor, nem tanulok belőle, mindig beleesek ugyanabba a csapdába.
Most pedig tényleg nem akartam már semmit sem bizonyítani, csak túl akartam esni rajta egy kegyelem kettessel.
És ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy ez a baromi sok munka többet fog érni egy kettesnél. Nyilván tele lesz hibával meg csomó mindennel, amit a bírálók nem fognak érteni és nem is nagyon fogja érdekelni őket.
Egébként kitaláltam, hogy jelöljem a három szintet. Kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni a konzulens. Meg hogy egyáltalán élszreveszi-e.
A jövő hét közepe felé lesz olyan állapotban, hogy érdemes lesz neki küldeni.
At 11:30 du.,
Névtelen said…
Én csak egy buta kis humánértelmiségi vagyok, de mintha itt három dimenziós folyamatábrára volna szükség, amit két dimenzióban ábrázolni bajos (bár nem lehetetlen)... A konzulensed viszont a jelek szerint értékeli a dolgot, nem hagyja, hogy lealázzanak a védésen. Hátha a bírálóknak is van némi eszük.
k
Megjegyzés küldése
<< Home