Hehe.
Szépjóestét, vagy Szépjóreggelt, vagy a fene se tudja, mi van hajnali negyed kettőkor.
Elsőlegjobban persze szívás van, illetve volt.
Opera előtt még be kellett mennem a Tháliába, mert rendeltem jegyet a Krétakör Bánk bánjára és azt ott kellett felvenni.
Lomtalanítanak a VI. kerületben, vigyáztam pedig nagyon, a Nagymező utcában fel sem ültem a bringára, toltam végig. Mégis megtörtént, hogy amikor kijöttem a jegyirodából, már nemtudtam felülni, mert lapos volt a hátsóm.
Nem az én hátsóm, az gömbölyű, a bringám hátsó kerekéből szökött el a levegő!! Nna.
Az Operánál a művészbejáró mellé kötöttem, de hiába reménykedtem, előadás végére sem javult meg. Valami jó tüdejű rézfúvós pedig megszánhatott volna, de nem. Megszerelni nem tudtam, mert úgy rá van húzva a csavar, hogy a kis buzogánykulcsommal meg sem bírtam mozdítani. Úgyhogy bizony tetszett vagy nem, de haza kellett tolnom - az Operaháztól Újpestre, bezonyám, nem volt egy egyszerű menet, pláne mivel egy igen kényelmetlen szandálban indultam el. A térdem sínylette meg nagyon, most fáj, lüktet, ahogy hazaértem, azonnal vágtam ki a szandált a kukába. Tényleg nagyon kényelmetlen, csak bringázáshoz használtam, a rosseb gondolta, hogy egyszer ennyit kell majd benne gyalogolnom.
A balett egyébként szép volt, Aleszja Popova táncolta a címszerepet és egy roppant csinos, enyhén kopaszodó svéd vendégművész volt a partnere. Az én vonzódásom a formás lábú, enyhén kopaszodó fériakhoz közismert, erről most nem is értekeznék bővebben.

Egyébként hírt kaptam a friss nyugdíjas felebarátnémről (most nem keresek linket, aki tudja kiről van szó az tudja, aki nem, az vár egy kicsit). Nem költözött le a Balatonra, sőt, nyugdíj mellett dolgozik. És itt jön a meglepetés, mert a diplomás patikus beállt parkolóőrnek. Van egy részeges szomszédja, az dolgozik egy parkolóudvarban, gondolom, oda. Azt mondja a közös ismerősünk, hogy nagyon élvezi, nem is akar gyógyszertárban dolgozni, elege van a folyton változó rendeletekből, az idióta betegekből és legfőképpen a hülye, folyton zsizsegő főnökökből.
Van itt a piacon egy kifőzde, annak a főnökasszonyára mondta mindig, hogy pont úgy zsizseg, mint a főnöke. A nő szája egy percre be nem áll, rohangál, mindenki mögött ott van és képes rá, hogy átnyúljon az alkalmazott válla fölött egy villával és arréb tuszkolja a tányéron a főtt krumplit. Iszonyú idegesítő, még kivülről nézve is; fél óra után bedugnám a fejét a sütőbe és rácsuknám.
Persze nekem is csak a szám jár, dehogy csuknám, inkább szép csendben megőrülnék, vagy ami még valószínűbb, egyszer belevágnám a kötényem a babgulyásba és otthagynám, hogy akkor meregesse szét maga.

Nno, ez jó hektikus kis poszt lett.
Ahhoz képest, hogy amúgy rendesen ki vagyok idegileg, ez a kis defektes affér nem is bosszantott fel nagyon. Sőt, az Árpád hídig kifejezetten jól esett az enyhe levegőn a séta, onnantól kezdett sajogni a lábam. Ha jó cipő van rajtam, meg se kottyant volna.

Jah, és van egy jó hír: lesz Diótörő DVD-m. Nem Bolsoj, még csak nem is Kirov, "csak" egy Covent Garden-es előadás. Alakul a dolog.
Annál inkább is ideje elkezdeni, mert a marketingesünk asztalán megjelentek a céges ajándékkatalógusok és ezt igaziból úgy kéne csinálnom, hogy előre szólok nekik, hogy nem fognak kapni ajándékot, tehát ők se vegyenek nekem, hanem a megadott három (mondjuk egy beteg gyerekekkel foglalkozó, egy állatvédő és egy hajléktalanokat támogató) alapítvány közül egynek utalják át azt az összeget, amit rám szántak.
Ha kicsit több energiám lenne, ebből elindítanék egy mozgalmat.