:-) Szépjóestét!
Ma abszolváltam életem első fél Critical Mass felvonulását.
Azért csak egy felet, mert amilyen idióta HüPi vagyok, a Városligetbe mentem, az maradt meg bennem, hogy onnan indul - a Lágymányosi hídtól indult.
Mindegy, így legalább láttam a motoros felvonulás indítását.
Szívesen kihagytam volna, iszonyú félelmetes látvány és "hallvány" és "szagolvány" volt.
Nem vagyok a motorosok ellen, sőt, ésszel, odafigyelve hazsnálva a motor nagyon is jó közlekedési eszköz és életmódnak sem utolsó, de így együtt nagyon félelmetesek voltak. Óriási tömeg, jobbára feketében és mindenki tövig húzta a gázkart. Berregtek, puffogtak, dürrögtek, iszonyú hangzavart csináltak. És bűzt; a Hősök tere túlsó felén is érezni lehetett a füstös benzinszagot. Nekik biztos jó móka volt a bámészkodók sorfala között lépésben, tövig gázzal lépésben indulni, de nekem, a pár tucat méterről figyelőnek inkább egy agresszív és büdös fekete folyamnak tűntek a motorosok. Ha a Föld összes bringása babcsuszpájzot ebédelne és egyszerre fingana sem tudna olyan éktelen lármát és büdösséget okozni, mint az a pár ezer motoros. Jobb lett volna, ha nem látom és nem hallom, pláne ha nem szagolom őket, mert egész biztos vagyok benne, hogy 'amúgy', normális körülmények között egyáltalán nem olyan agresszívek és félelmetesek, mint ahogy ebben a füstös és ricsajos, fekete és króm acélfolyamban tűntek.

A bringásokat persze nem találtam, a hírekből tudtam meg, hogy honnan indultak, fogtam hát magam és a lezárt Andrássyn felkerekeztem a Lánchídig és ott csatlakoztam a menethez. Jobb is hogy nem korábban, bőven elég volt a nagy tömegben lemenni a Városligetig. Ez nem a Critical Mass hibája, én érzem magam rosszul a nagy tömegben és úgy látszik, hogy a Rolling Stones koncerttel ki is merült az idei tömegrezisztanciám. Különösen a Nagymező utcán volt egy horror végigmenni. Hirtelen nagyon lelassult a menet, le is kellett szállni, mert az Operettszínház előtt ment valami műsor és a menetnek egy sávnyi helyre kellett öszeszűkülni. A járdákon is nagy volt a tömeg, nézték a szinpadot és csupán egy kifeszített sárga szalag választott el bennünket. Egy férfi meg is botlott valami járdaszegélyben és kis híján elém esett, az utolsó pillanatban rántotta vissza valaki. Az ott egy lidérces 200 méter volt, azt jobb lett volna elkerülni. Utána ki is álltam, egy kisvendéglő előtt lelakatoltam a pacit és beültem inni egy kapucsínót, a menet derekához csatlakoztam újra. Amúgy nagyon jó volt a hangulat, a bringások csengettek, dudáltak, kurjongattak. Rengeteg tandemet és mindenféle különös járgányt láttam, még egykerekű bringát és régi, elől óriási, hátul aprócska kerekű velocipédet is. Volt egy középkorú férfi, aki egy '28-as kerékből szerkesztett egy hibrid roller félét. Valami köpennyel borította be a kereket, a lába közé kapta és hol a jobb, hol a bal lábával hajtotta, mint a rollert. Volt egy másik pasi, ő egy lepedőnyi méretű, zöld-fekete-bordó zászlót tűzött ki. Kérdeztem, melyik párt színei, mondta, hogy pártsemleges. Aztán azért megállapodtunk, hogy legyen mondjuk Piknik Pokróc Párt (PPP).
Hát így érkeztünk ki a Nagyrétre. A gyönyörű napsütésben heverésztem a füvön egy órácskát, de az emelést már sajnos nem vártam meg, még világosban haza akartam érni. Na nem mintha félnék a sötétben, csak a Városligetbe vezető kerékpárút tele van törött üvegekkel és világosban könyebb észrevenni a csillogó szilánkokat. Ha legközelebb arra járok, viszek egy kisseprűt magammal.


Más: Kellemesen elfáradtam, nagyon álmos vagyok, úgyhogy bocs, a Figaró házassága holnapra marad. Egyébként holnap is koncert, ezúttal BFZ a zeneakadémián. Nem lesz egy egszerű menet, mert fél négykor kezdődik - a létező legrosszabb időpont nekem, aki vasárnap délután dolgozom.