:-) Szépjóestét!
Ma nagy lomtalanításba fogtam - ha tényleg megyek, minél könyebb csomaggal mehessek.
Egyelőre persze még csak befőttesüvegek, ezer éve nem használt karácsonyfadíszek, tárolóedények és ilyesmik mennek a kukába és a szelektívbe. Mert tényleg, minek nékem 60 paradicsomos üveg, amikor évek óta nem főzök be paradicsomot? Minek nekem szódásszifon, amikor idejét sem tudom, mikor ittam utoljára csapvizet? Minek nékem kávédaráló, amikor már nem is nagyon lehet szemes kávét kapni?
hehe, az jó móka volt, amikor a boltban megkérdeztem, hogy visszaveszik-e a hab- és szódás patronokat, és hogy mennyit adnak értük. Én úgy emlékeztem, hogy valamikor baromi drágák voltak, most a két dobozért kaptam 105 forintot :-)) Kicsit furcsán nézhettem ki a fejemből.
Mindegy, tüntetek el mindent, amit nem használok, semmi értelme itt gérvágót meg ékeket meg polclábakat meg fél tekercs smirgliket meg reszelőket meg drótkeféket meg ecseteket meg fél tekercs tapétákat rakosgatni csak azért, mert hátha egyszer szükségem lesz rájuk.
Soha nem lesz ugyanis, vagy itt döglök meg, vagy olyan messzire megyek, hogy oda nem lesz érdemes magam után fuvaroztatni.
Egyáltalán, mi a francért van énnekem tíz vázám, amikor ki nem állhatom a vágott virágot és csak cserepeset veszek??
Ezek nélkül is, mennyi lom összegyűlik egy fél emberélet alatt!
Képek, könyvek, az első osztrigahéj, fütyülős teáskanna, kis porcelán cukortartó, kazetták, istenem, mióta tönkrement a kazettás magnóm, de most biztos, hogy nem veszek másikat, inkább kihajítom az összeset a francba. Inkább most, apránként, mint majd akkor, egyszerre. Értéktelen kacatok, mégis, az egész életem bennük van, még visszahúznának.
Vagy inkább lehúznának.
Kolonc az egész.
Ehh.
Fáradt vagyok és ideges, a konzulens még mindig nem írt egy szót sem.