Agyi rövidzár, nem tudok írni.
Tényleg, legfeljebb kis gondolatszikrák tűnnek fel egy-egy pillanatra, de aztán eltűnnek hirtelen, soha nem várják meg, hogy egy másik kis szikra csatlakozzon hozzájuk.
Mondjuk, inspiráció sem nagyon van.
A hírek elől menekülök, hiányzik a fenének zuschlag meg simicska, van énnekem éppen elég bajom nélkülük is.
A zene is most inkább zsibbaszt mint kedvet csinál.
Legfeljebb a fitnesszteremről írhatnék, hogy már nem lóg le a fenekem a ferdepadról. Amikor kezdtem, mindig úgy ellenőríztem, hogy középen ülök-e, hogy megnéztem a tükörben, hogy mind a két oldalon egyforma darab lógjon ki a fenekemből.
Azon a ferde padon régen voltam, szeptemberben másféle gyakorlatokat csináltam de ma gondoltam egyet, egy kis extra hasizmozás sosem árt, rádolgozok a normál edzéstervre. Elhelyezkedtem a ferde padon, beakasztottam a lábam, fészkelődtem, nézem magam, nem látszik ki a fenekemből semmi. Kicsit arréb csúszok, bal oldalon kibukkan egy ujjnyi, de a jobb oldalon semmi sem látszik. Jobbra csúszok, ott megjelenik egy kis darab, de a bal oldali, macskanadrágba burkolt sonkaszelet ezzel egyidőben eltűnik.
Nno.
Hát ez azért már már eredmény.
Aztán az is eredmény, hogy már elérem az egyik gép tetejét. Két gyakorlat között pihenésképpen nyújtózkodni szoktam és erőből kapaszkodok felfelé. Az elmúlt két hónap alatt elértem a gép tetejét, kábé 4-5 centivel magasabbra tudok felnyúlni. Mivel az én koromban ennyit nőni már nem igazán lehet, valószínű, hogy a hátizmaim nyúltak meg és lettek rugalmasabbak.
Hát ennyi.
Mennem kell dolgozni.
És még több mint 20 évem van nyugdíjig.
Hogy fogom én azt kibírni???