Brünnhilde szikláján

Valló világ

2007/09/30

:-) Szépjóestét!
Ma azon tűnődtem, hogy egyáltalán mérhető-e, és ha igen, milyen mértékegységgel az emberek mindennapi dolgokhoz viszonyulása az intellektus szempontjából.
Olyasmikre gondolok, hogy mennyire kell okosnak ahhoz, hogy valaki egy mosogatógépbe ne talpára állítva tegye be a poharat, hogy kézmosás után a törölközőt akassza vissza a tartóra és hogy a mások által is használt konyharuhát ne használja a cipőjére ragadt kutyaszar eltávolítására.
Szóval hogy tudja, hogy mi mire való; a törölköző kéztörlésre, a konyharuha pohár törlésre, a mosogatókendő a kiömlött kávé felitatására és hasonlók.
Az is kérdés még, hogy felnőtt embereket meg lehet-e tanítani arra, hogy az együttélés szabályaihoz az is hozzátartozna, hogy a kiömlött paradicsomlevest nem engedi belecsorogni a fiókba és hogy nem pisil a pisszoár mellé - vagy ha mégis, nem hagyja úgy és megpróbálja feltisztogatni - persze nem egy törölközővel, mert akkor jobb, ha mégis otthagyja. Persze otthon, magának mindenki mindent úgy csinál ahogy neki jó, vagy amennyire a vele együtt élők elviselik, de közösségben, iskolában, munkahelyen azért elviselhetőbb lenne az élet, ha egyformán használnák az emberek a dolgokat.

3 Comments:

  • At 7:11 de., Anonymous Névtelen said…

    Na, ha nem is valami làmpa, de legalàbb szép ember? :)

     
  • At 9:02 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Nem ember,r; főnök.
    Az idegeimre megy, hogy őszinte legyek - bár mostanában egyre több minden megy az idegeimre, szóval lehet, hogy mégsem oylan borzasztó ő, csak én kopok.

     
  • At 1:53 du., Anonymous Névtelen said…

    engem hamar megszeretnél hidd el. én ülve brunyàlok vendégségben.

    üdvözletem

     

Megjegyzés küldése

<< Home