Diplomázási osztályt felhívni lehetetlen. E-mail ment, az viszont már névvel ugyebár, szóval az elvi segítségkérés már nem működik, azonnal konkretizálódott a dolog. Még el sem olvasták, rendesen oda vagyok pedig gyógyulva a postafiókomra, még enni is a gép előtt eszek - már ha eszek.

Viszont a piacon kaptam gerslit, igaz, nem így hívják, még csak nem is árpagyöngynek, hanem burizs a neve. Mindig tanulok valami újat.

Most viszont elmegyek edzeni, a múlt héten is kihagytam három napot, tegnap is csak fél gőzzel maszatoltam a szobabiciglin (a térdem még mindig fáj, nem merem nagyon terhelni) erre nem szabad rászokni.

Hogy az ég szakadna rá arra a kibaszott főiskolára, mi a francnak fogtam én ehhez hozzá, azért, hogy diplomás takarítónő legyek!
Ehh.
Igaziból nevetséges ez az egész.
Az én langyos erőlködésem és az ő lázas semmittevésük is.
Szart sem ér ez így.