AssztttakurRvahúúúbazmeg!!
És újra, ezúttal kicsit más hangsúllyal (érzelmi töltéssel): AssztttakurRvahúúúbazmeg!!
De nézzük az első AssztttakurRvahúúúbazmeg!! történetét.
13.30-ra hívott a konzulens, temészetesen sehol sem volt, háromnegyedkor találtam meg a tanulmányi osztályon, vizsgalapokat fénymásolt. Negyedkor elindította a vizsgát, három óra előtt tíz perccel kerültem sorra. A kérdésre, hogy "Nna, mit csinált, mióta nem láttam?" azt válaszoltam, hogy azt, amit két hete elküldtem. Jah, hát arra őneki még nem volt ideje megnézni. Az elkövetkezendő háromnegyed órában két percenként jött egy vizsgázó és adta le a vizsgalapját, három mondatot egyben nem tudott kimondani egyikünk sem.
Ez volt az első AssztttakurRvahúúúbazmeg!!
Nézzük a másodikat, ezúttal párbeszédes formában, mert nem akarom, hogy a saját, túlfűtött érzelmeim torzítsák a történteket.
- Az a baj, hogy maga túl lelkiismeretes. Nem egy komplett rendszertervet kell csinálnia, elég csak megmutatni, hogy tudna egyet csinálni. Ha kevesebb lenne a magyarázat és a jogszabályi hivatkozás, akkor tömörebb lenne az informatikai tartalom, ez növelné az esélyét a jobb jegyre.
- Ön szerint ez a szakdolgozat hányast ér?
- Hát azt én legfelejebb +-1 jeggyel tudom megmondani, attól függ, milyen bírálót fog ki.
- Azt nekem elég tudnom, mert ha kettes és +-1, akkor azért még egyszer nekifutok a húzásnak és a szerkesztésenk.
- Nem, ebben kőkeményen benne van az informatikai tartalom, a középérték négyes, a jobb vagy rosszabb jegy szubjektív, de ami kell az benne van.
AssztttakurRvahúúúbazmeg!!
Hát én nem hogy jelest, de még négyest sem akarok!! Engem tessenek átengedni egy kettessel, esetleg egy böcsületes közepessel, én nem akarok 90 tételt -aminek a nagy részét 5-6 éve tanultam- jelesre bemagolni!!!
Egyébként abban maradtunk, hogy az 'Összefoglalás' című fejezetet kicsit kibővítem és átnevezem "Fejlesztési lehetőségek" vagy valami hasonló címre.
Azért, mert az a rendszer amit kidolgoztam informatikailag egy szar, rendszerszervezésileg még szarabb, viszont hajszál pontosan megfelel a jelenlegi jogszabályi követelményeknek. Amiknek a módosítása ugye nem rajtam múlik, viszont ha megtörténne, létre lehetne hozni egy valóban újszerű és innovatív adatbázist.
Hehe.
AssztttakurRvahúúúbazmeg, ki a francot érdekel az én végkövetkeztetésem?? És legfőképpen, ki a franc akar jelest kapni??? Mert én nem, az hóttziher, még négyest se igazán.
A fejezetcímet persze átírom, és mit ne mondjak, az sem esik nehezemre, hogy néhány üres sor és 1-2 mondat beiktatásával az oldalnyi összefoglalást két oldalasra bővítsem.
És assztttakurRvahúúúbazmeg, erre kellett várnom újabb három hetet.
Egyébként a konzulensnek igaza van, mert tényleg túl jó dolgozatot akarok írni.
De csak és kizárólag azért, mert azt hiszem, vagy legalábbis arról próbálom meggyőzni magam, hogy ha ez sikerül, akkor mellékelni tudom majd az álláspályázataimhoz.
Mert ugye 44 évesen kezdő rendszerszervezőnek lenni elég gáz, esélyem egy állásra kevesebb mint nulla. Ha viszont mellékelni tudnék egy figyelemre méltóan jó, általam elkészített rendszertervet, akkor már esetleg szóba állnának velem.
Persze, álmodik a nyomor, a nullát akármivel szorozzuk, akkor is nulla.
Sőt, a hatványa is nulla.
Szóval elég nékem egy kettes, csak legyen már meg és mehessek Hollandiába takarítónőnek.
És újra, ezúttal kicsit más hangsúllyal (érzelmi töltéssel): AssztttakurRvahúúúbazmeg!!
De nézzük az első AssztttakurRvahúúúbazmeg!! történetét.
13.30-ra hívott a konzulens, temészetesen sehol sem volt, háromnegyedkor találtam meg a tanulmányi osztályon, vizsgalapokat fénymásolt. Negyedkor elindította a vizsgát, három óra előtt tíz perccel kerültem sorra. A kérdésre, hogy "Nna, mit csinált, mióta nem láttam?" azt válaszoltam, hogy azt, amit két hete elküldtem. Jah, hát arra őneki még nem volt ideje megnézni. Az elkövetkezendő háromnegyed órában két percenként jött egy vizsgázó és adta le a vizsgalapját, három mondatot egyben nem tudott kimondani egyikünk sem.
Ez volt az első AssztttakurRvahúúúbazmeg!!
Nézzük a másodikat, ezúttal párbeszédes formában, mert nem akarom, hogy a saját, túlfűtött érzelmeim torzítsák a történteket.
- Az a baj, hogy maga túl lelkiismeretes. Nem egy komplett rendszertervet kell csinálnia, elég csak megmutatni, hogy tudna egyet csinálni. Ha kevesebb lenne a magyarázat és a jogszabályi hivatkozás, akkor tömörebb lenne az informatikai tartalom, ez növelné az esélyét a jobb jegyre.
- Ön szerint ez a szakdolgozat hányast ér?
- Hát azt én legfelejebb +-1 jeggyel tudom megmondani, attól függ, milyen bírálót fog ki.
- Azt nekem elég tudnom, mert ha kettes és +-1, akkor azért még egyszer nekifutok a húzásnak és a szerkesztésenk.
- Nem, ebben kőkeményen benne van az informatikai tartalom, a középérték négyes, a jobb vagy rosszabb jegy szubjektív, de ami kell az benne van.
AssztttakurRvahúúúbazmeg!!
Hát én nem hogy jelest, de még négyest sem akarok!! Engem tessenek átengedni egy kettessel, esetleg egy böcsületes közepessel, én nem akarok 90 tételt -aminek a nagy részét 5-6 éve tanultam- jelesre bemagolni!!!
Egyébként abban maradtunk, hogy az 'Összefoglalás' című fejezetet kicsit kibővítem és átnevezem "Fejlesztési lehetőségek" vagy valami hasonló címre.
Azért, mert az a rendszer amit kidolgoztam informatikailag egy szar, rendszerszervezésileg még szarabb, viszont hajszál pontosan megfelel a jelenlegi jogszabályi követelményeknek. Amiknek a módosítása ugye nem rajtam múlik, viszont ha megtörténne, létre lehetne hozni egy valóban újszerű és innovatív adatbázist.
Hehe.
AssztttakurRvahúúúbazmeg, ki a francot érdekel az én végkövetkeztetésem?? És legfőképpen, ki a franc akar jelest kapni??? Mert én nem, az hóttziher, még négyest se igazán.
A fejezetcímet persze átírom, és mit ne mondjak, az sem esik nehezemre, hogy néhány üres sor és 1-2 mondat beiktatásával az oldalnyi összefoglalást két oldalasra bővítsem.
És assztttakurRvahúúúbazmeg, erre kellett várnom újabb három hetet.
Egyébként a konzulensnek igaza van, mert tényleg túl jó dolgozatot akarok írni.
De csak és kizárólag azért, mert azt hiszem, vagy legalábbis arról próbálom meggyőzni magam, hogy ha ez sikerül, akkor mellékelni tudom majd az álláspályázataimhoz.
Mert ugye 44 évesen kezdő rendszerszervezőnek lenni elég gáz, esélyem egy állásra kevesebb mint nulla. Ha viszont mellékelni tudnék egy figyelemre méltóan jó, általam elkészített rendszertervet, akkor már esetleg szóba állnának velem.
Persze, álmodik a nyomor, a nullát akármivel szorozzuk, akkor is nulla.
Sőt, a hatványa is nulla.
Szóval elég nékem egy kettes, csak legyen már meg és mehessek Hollandiába takarítónőnek.
6 Comments:
At 8:28 du.,
Névtelen said…
1. Hilde megnyugszik (unikum 1.)
2. Hilde most már igazán megnyugszik (unikum 2.)
3. Hilde megírja a "fejlesztési lehetőségek" c. zárófejezetet - ez igazából minden tudományos munka nélkülözhetetlen tartozéka, legfeljebb a konzulensnek nem fél évvel később kell megmondani a szükségesnél
4. megint megnyugszik (unikum 3.)
5. azonnal bekötteti és leadja a diplomatervet, a továbbiakban rá sem néz
6. egészen picit átnézi a tételekhez tartozó régi jegyzeteit. Nem izgul, tudja, hogy a vizsgáztatók NEM szakemberek, ők csak "általános intelligenciaszinten" ismerik a kérdéseket, Te viszont évekig foglalkoztál velük... Te vagy a szakember. A diplomavédéseken ezért nincs igazi vizsga...
7. Diplomát szerez, berakja a vitrinbe és keres egy tisztességes állást magának Budapesten. A jobbító szándéku embereknek ugyanis itt a helyük, mert nélkülük tényleg elviselhetetlen lesz az ország...
Brünnkilde, ha a fenti szöveget nagyon szemtelennek érzed, légy szíves, azonnal töröld... köszi.
At 9:13 du.,
Névtelen said…
törölni??????
Isten őrizz! Szerintem nyomtasd ki, és a mosogató fölé celluxozd oda, és kilélegez-belélegez közt meríts erőt belőle!!!
Fogsz Te még itt saját alapítású rendszerszervező magáncég üi-je lenni! (ügyvezető igazgató) :))
Hajrá!
Hollandiába ráérsz akkor menni, mikor majd 2 színű lesz a kokárdánk...
At 12:01 de.,
Kinga said…
En is a kinyomtatasra szavaznek inkabb, ha lehetne (ld. komment nambor 1)...
...es hidd maaaaaaan el, hogy ez a diploma, akarhogy is torom rajta a buksimat, a hosszabb tavon jol hasznosithatok koze tartozik...
De nem igy van, most mondjatok meg...
At 12:44 de.,
Névtelen said…
Namostpersze nem vitás, hogy hihetetlen koncert- és operaélet van Hollandiában, de minket, olvasókat nem szép itthagyni. Nem akkora baj az azért, ha jól sikerült az a nyomorult szakdoli, ahogy én már a legelején meg is mondtam.
k
At 8:51 de.,
Névtelen said…
Minden előttem szólóval egyetértek!
At 10:38 de.,
Brünnhilde sziklája said…
Hát tényleg ennyire kiadnám magam, hogy még azt is ki lehet találni, hogy hány unikumot nyomtam le??
Mert hazafelé tényleg vettem egy üveggel. Igaz, nem három, csak két kupicával vettem magamhoz, hogy kiheverjem ezt a nagy lelki megrázkódtatást, hogy át kell címeznem egy fejezetet. Maradt még az üvegben vagy négy konzultációra való, remélem, nem lesz rá szükség.
Wa-nak igaza van, az csak a baj, hogy a tavasszal minden jegyzetem kikukáztam. Annyira rosszul voltam a folytonos emlékezetkieséseimtől meg hogy tíz percnél tovább semmit sem bírtam csinálni, hogy akkor le is mondtam az egészről. Képtelennek éreztem magam nem hogy a tanulásra, de még arra is, hogy a piacon megsaccoljam, mennyit kell majd fizetnem fél kiló hagymáért meg két citromért. A könyvek szerencsére megvannak, azokat sajnáltam kidobni, pontosaban arra gondoltam, hogy odaadjam valami iskolának, de utána már nem jártam.
A tisztességes állással meg csak az a baj, hogy én az elmúlt tíz évben már szinte minden tisztességes, vagy legalábbis annak gondolt munkafajtát kipróbáltam és vagy alkalmatlannak találtattam, vagy alkalmatlannak találtattam. A jelek szerint egyáltalán nem vagyok olyan tehetséges mint ahogy azt korábban hittem. Vagy megroppantam valahol, valamikor és emiatt a szerzett lelki rokkantság miatt vagyok képtelen üzletkötő, titkárnő meg hasonló szellemi segédmunkás lenni. Erről majd egyszer bővebben is posztolok, most legyen elég annyi, hogy nem akarok én is egy Cuppancska lenni. Akkor inkább tényleg takarítok vagy nyitok a vásárcsarnokban egy kofaitatót habos kapucsínóval, viszkivel meg 20 féle sörrel.
Szóval egy közepesen okos, közepesen tehetséges ember vagyok és ha valamikor akartam is többre vinni, mára már beláttam hogy nem megy, nem vagyok rá alkalmas. Az egyetlen amit tehetek, hogy a lehető legkeskenyebbre összenyomom a Mashlow-piramisom alját aztán erre kis alapterületű, de stabil alapra próbálom ráépíteni a magasabb szinteket.
Tényleg nem akarok sokat; ha valamit a kezembe adnak, akkor engedjék hogy befejezzem és ne hagyassák velem abba mondjuk az éves költségvetési táblázat kitöltését azért, mert meg kell címezni öt boritékot. Ne ordibáljanak velem lila fejjel, ha nem volt alkalmam megkérdezni, hogy akar-e potya jegyet a Szigetre.
És nem, cégtulajdonos sem akarok lenni. Hiányzik a rossebnek állandóan az adótörvényeket meg a pályázati kiírásokat bújni amellett, hogy próbál megélni a piacon. Még ha mostanra már vissza is nyertem a szellemi képességeim, egyszerre több dologra még mindig nem tudok figyelni, tetszik vagy nem, ez már valószínűleg igy is fog maradni.
Szóval az összes amit tehetek, hogy valami egyszerű, a lehető legkevesebb stresszel járó munkából próbálok megélni.
Az a helyzet, hogy ez Európa északabbi részein könyebb, mint itthon.
Kingának meg csak azt tudom mondani, hogy persze, jól hasznosítható lenne, ha értenék hozzá. De elcsesztem, nem dolgoztam benne, nem is értek hozzá, csak magoltam a vizsgákra. Nyilván, nem lett volna szabad évekig ott dolgoznom ahol és amit, be kellett volna vállalnom pár inasévet a szakmában. Nem tettem, az alacsonyabb szinvonalú, de biztosnak tűnő megélhetést választottam, hát most bűnhődök érte. 44 évesen már tényleg nem fogom eljátszani a pályakezdőt - ha jól számolom, már negyedszer az életem folyamán. Elég volt.
Megjegyzés küldése
<< Home