Reggel arra ébredtem, hogy megpusztulok, ha nem ehetek kocsonyát. Elég lenne valahol venni egy tényérkával, de azok a kocsonyák inkább hasonlítanak az aszpikra, mint arra a tányérba dermedt, fokhagymától illatos finomságra amit én kocsonyának ismerek.
Igaziból libalábból kéne főzni egy-egy pulykacombbal és csülökkel, darabka marhahússal, pár szelet nyelvvel.
Libaláb égen-földön nincs, marad a klasszikus sertésköröm-farok-csülök kombináció. Jó messze van még a kocsonyaszezon, csak néztek rám a hentesek amikor bőrkét meg fület kerestem. De ez van, jó sok leveszöldséggel fel lehet javítani mindent.
Így aztán most dilemában vagyok: előbb feltegyem és megfőzzem, vagy elmenjek edzeni és majd csak utána. Ez esetben csak holnapra dermed meg, én meg ugye nem pont a türelmemről vagyok híres.
De mégis inkább edzeni megyek előbb.