Wow!!
Jó hírem van; holnap munkaszüneti nap, tehát nekem MA este nem kell mennem dolgozni.
Wow!!
Tehát el tudok menni a Tháliába és meg tudom nézni az új Sztravinszkij egyfelvonásosokat - merthogy máskor aligha lesz rá módom, ugyanis ha hétvégén adják akkor másra van jegyem, hétköznap ugye eleve nem jöhet szóba, aztán meg le is veszik, kész, az idén nem lesz többet.
Kár, hogy Gulyás Dénes az egyik főszereplő, ő nem nagyon jön be nálam, szívesebben hallgattam volna a fiatal Nyári Zoltánt - és nem csak azért, mert ő fiatal. De hát nem lehet minden tökéletes.
Viszont mégiscsak meg tudom nézni a darabot, hát ez azért jó hír.
Hehe.
Még szerencse, hogy gyanút fogtam és betelefonáltam, a guta is megütött volna, ha potyára bemegyek dolgozni. Pont elég nékem, hogy tíz éve nincs szabad vasárnapom.

És ha már ilyen hirtelen időmilliomos lettem, akkor holnap helyett már ma fájó szívvel, könnyes szemmel és hangosan szipogva megfőzöm a szezon utolsó lecsóját. A paradicsomnak már nem nagyon van íze, de a paprikának még igen. És hát dőzsölős kedvem lévén lángolt kolbászt vettem belevalónak, szóval jónak kell lennie. Holnapra kelkáposzta főzelék van tervezve, holnaputánra négysajtos tészta. Húslevest is fogok főzni, a zöldségekből batyuba való(*) francia saláta lesz, a főtt hús mellé pedig fokhagymás-majonézes céklasaláta. Deszertnek hol sült alma, hol sült tök.
Hát így jól elleszek.

----------------------------------------
(*) szombaton nagytakarítok, az egész napos program és tetszik vagy nem (jobbára persze nem) elemózsiát kell bevinnem, ha nem akarok hazajönni ebédelni. Márpedig nem szoktam akarni, ahhoz azért túl messze van.