Hülyeség kétszer

:-) Szépjónapot!
Kezdjük a kisebbikkel, amit én követtem el; vettem ma fél kiló világos türkiz kötőfonalat. Jó tíz éve nem kötöttem már, hátha most ... ha nem, akkor majd ha nyugdíjas leszek. Valamikor hogy szerettem pedig! Az egyik legkedvesebb kikapcsolódásom volt, egy darabig még a pesti tömegközlekedés gyötrelmeit is ezzel próbáltam elütni. Zacsiba a fonalat, a damilos kis körkötőtűt (az alig tíz centi, nem bököm ki vele senkinek a szemét) és ha volt ülőhely, lábam közé kaptam a zacskót, és had szóljon, lehetet böködni. Néha egész kis tömeg gyűlt körém, az emberek nézték a hülyét, aki nem hagyja, hogy megrabolják az idejét. Aztán egyre kevesebb törelmem lett az ilyesmihez, meg aztán drágává is vált a hobbi. Manapság egy pulóvernyi kötőfonal kétszer annyiba kerül, mint egy pulóver. Nno, de hátha kedvem támad rá.

A másik hülyeséget nem én követtem el, csak ma hallottam, még mindig röhögök.
Van ugye ez a mizéria az 1 és 2 forintosok körül, a pénztárosoknak kerekíteni kell. Az egyik informatikus ismerősöm mesélte, hogy egyik partnerüknél -aki a pénztári programjukat hazsnálja- összeült az agytröszt. Az igazgató, a főkönyvelő és a helyi rendszergazda kisütötte, hogy a pénztárosokat úgy tudják a legjobban megkímélni a kerekítéssel járó fárdalmaktól és a tévedések lehetőségétől, hogy létrehoznak négy új cikket. Név szerint a -1ft, a -2ft, a +1ft és a +2ft nevű cikkeket, rendesen, cikkszámmal együtt, felbruttósítva. Amikor a pénztáros már mindent beütött és megjelenik a számlázó programban a számla végösszege, akkor a pénztáros beüti a szükséges korrigáló tételt. Ha 91 Ft a számla végösszege, akkor a -1ft-os tétellel kerekíti 90-re, ha 88, akkor a +2ft-ossal.
Azt hittem, bepisálok a röhögéstől.
Nem hittem el, hogy ezt voltak képesek kitalálni, hogy a szoftveresnek nem volt ennél jobb ötlete. Az ismerősöm mondta, hogy dehogynem, a legtöbben megvették azt a moduljukat, ami kiírja a számla végösszegét és utána szoftveresen (tehát automatikusan) felkerekíti az összeget és kiírja, hogy mennyiből kell visszaadni.
Tényleg mindenhol vannak Cuppancskák?? Még döntési helyzetben is??
Basszus, hát ha pont za a cél, hogy a pénztárost megkíméljék a kerekítéstől, akkor arra miért az a jó megoldás, hogy a pénztáros kiválasztja a megfelelő korrigáló tételt??
Az az én bajom, hoigy az ilyeneket képtelen vgyok szó nélkül megállni. Még akkor se, ha megfizetnek érte. Basszus, elképzelem a nyomorult pénztárost, hogy hányzsor fog melléütni - arról nem beszélve, hogy az így megoldott kerekítés egy plusz könyvelési tétel is, hát mit ne mondjak, gratula.
Hát így.

Más:
Ebédre egyik kedvenc receptem, currys-kókuszos-banános csirkemellet készítettem rizzsel. Receptet majd holnap.
Illetve, most:
Két adaghoz kell egy fél csirkemell, vékony csíkokra vágva. Egy érett banán felkarikázva, egy kisebb alma hámozva és vékonyra szeletelve, valamint két nagy evőkanál kókuszreszelék. Fűszernek két teáskanál curry, egy kis gerezd zúzott fokhagyma és csipetnyi csili, vagy 2-3 hajszálvékony szeletke csípős paprika és egy csipet só. Tényleg egy csipet, ez az étel nem sós! És nem is csípős, a kevéske csili csak arra kell, hogy megerősítse a kókuszos-banános szaft lágyságát.
A húst egy vastag fenekű, felforrósított lábaskába dobom (ha nincs, kanálnyi forró olajra), rányomom a fokhagymát és néhányszor megkeverve fehéredésig sütöm. Akkor kerülnek bele a gyümölcsök, a kókusz és a fűszerek. Szorosan lefedve párolom 10 percet. Ez pont elég arra, hogy a gyűmölcsök szétfőjenek és a hús szaftjával egy sűrű, sárga szószt alkossanak. Ha nem lenne elég szaftos, kevés vízzel vagy tejjel fel lehet engedni és összeforralni. Köretnek párolt rizs való hozzá, se krumplival, se tésztával nem tudom elképzelni.
Csak olyanok készítsék el, akik nem ijednek meg egy sárga ételtől és a gyümölcsök édeskésségét is el tudják viselni egy főfogásban.