Brünnhilde szikláján

Valló világ

2008/02/28

Valaki tévedett

Wass Albert novelláskötete egy antikváriumban akadt a kezembe, hát gondoltam, kell nékem ez a könyv, még semmit sem olvastam tőle.
Nagy hatást nem tett rám, három napja fejeztem be és már nehézséget okoz, hogy felidézzem az olvasottakat. A legelső benyomásom pozitív volt pedig, mert én szeretem az ilyen ízes, régies szavakat használó elbeszélő stílust. A negyedik-ötödik novellánál kezdett valami zavarni, pár oldal után rá is jöttem, hogy mi, de erről majd később.
Amennyire lehet, megpróbálok eltekinteni a szerző körül zajló politikai purparlétól.
Mondjuk, ő maga az, aki ezt nem nagyon hagyja. A vékonyka kötetnek felénél sem járok, amikor már teljesen világos, hogy Wass Albert szerint a Földön egyetlen tisztességes emberforma lény él, az pediglen az erdélyi magyar paraszt. Mindenki más vagy orosz, vagy német, vagy kommunista, vagy nem paraszt, de az biztos, hogy tisztességes ember nem lehet.
Az oroszok ugye csak és kizárólag azért indultak neki a világnak, hogy minden útjukba eső nőt megerőszakoljanak, az őket védeni próbáló férfiakat pedig legyilkolják. Egyébként tisztában vagyok vele, hogy az oroszoknak bőven van a számláján, de Wass Albertnél orosz katona semmi mást nem csinál, mint gyilkol és erőszakoskodik. Egy orosznak nincs és nem is lehet elárvult családja, kibeszéletlen bánata, otthon hagyott szeretője, elárvultan gazosodó földje, erőszakos feljebbvalója. Az orosznak a gyilkolási és erőszakolási kedvén kívül semmije az égvilágon nincs, még szeme színe vagy téveszméje se.
De a többi nép sem sokkal jobb. A lengyelek gyávák az élethez, a németek zsugoriak, a magyarországi magyarok pedig árulók. Az amerikaiak nem lennének rossz emberek, dehát ők meg buták és nem tudják, hogy a térképen hol kell keresni Magyarországot. Ha pedig véletlenül mégis magyarok, de nem erdélyiek és nem parasztok, akkor vagy kommunisták, vagy irígyek és végtelen önzőségükben nem értik, sőt, nem is akarják megérteni a világ forgását. Jó szívet, segíteni akarást egyetlen német halásznál tapasztalunk, de az meg olyan buta szegény, hogy még halászni sem tud, a magyar írónak kell neki megmutatni, hogy napnyugtakor nem folyásnak, hanem a lenyugvó Nap felé kell húzni a hálót.
Szóval nagy baj, hogy ennyire egysíkúak nála a karakterek és a jellemek, mert így bármilyen történetet ír, mind ugyanarra fejlődik ki; az erdélyi paraszt okos és érzései vannak, hasznára van a világnak, mindenki más pedig ostoba és gonosz és ártó szándékú. A német paraszt azért mert német, a magyar ügyvéd azért mert ügyvéd, az orosznak meg nincs is egyéb jellemzője mint az hogy orosz, az már bőven elég, az minden rosszat megmagyaráz.
És hogy mi volt az, ami úgy 25-30 oldal után már nagyon zavart az olvasásban?
Az, ami a legelső oldalakon még nagyon tetszett, mégpedig a régies, ízesnek tűnő elbeszélő stílus. Elég hamar világossá vált azonban, hogy a szerző nem anyanyelvi szinten beszéli ezt a stílust, hanem csak használja, pontosabban csak használni próbálja. Egy szereplő gyakran ugyanazon a mondaton belül használja a kezit-kezét, zsebét-zsebiből, kell-köll szavakat. Lehet, hogy ez nem írói, csak szerkesztői hiba, de engem rettenetesen zavar. Az az érzésem támad tőle, hogy egy nagyon is urbánus ember akar népnemzetiül írni.
Aztán elég érdekes egynémely párbeszéd is. Az egyik novellában a gazda házában a fronttal együtt jönnek mennek az egyes nációk katonái is. Emberünk annyit mond a magyarul csak a bort és húst ismerő németnek, hogy "vendég számára van, más számára nincs" Ezt a meglehetős emberséges igazságot németünk meg is érti, katonából vendéggé alakul arra a kis időre, amig jóllakik. Nem a szituációval van bajom -az nagyon is emberi- hanem a nyelvi kivitelezéssel. Olyan emberrel, aki három szót beszél a magyarul, nem lehet élőszóban filozofálgatni. Testbeszéddel lehet, szavakkal nem. Szóval ilyen apróságok rontják tovább a kell-köll, kapol-kapsz és hasonlókkal megrendített írói hitelességet.
Ez azért még nem a végsó véleményem, kölcsön ígértek egy másik kötetet is, egy regényt. Azt még elolvasom és majd beszámolok róla.

Címkék:

6 Comments:

  • At 10:22 de., Anonymous Névtelen said…

    A "politikai purparlé" sok-sok szinten folyhat. Mindenki arra van rágörcsölve, ami esztétikailag a legérdektelenebb, de amúgy zaftos - hogy a mi Albink mennyire volt fasiszta. Holott van olyan, igaz, nagyon ritkán, hogy jó írók is beletévednek a fasizmusba. Sokkal fontosabb a szövegből kiolvasható ideológia (ami megfeleltethető, durván, egy politikának, Wass esetében feltétlenül). És e tekintetben nem lehet elég szigorúnak lenni, WA elviselhetetlenül ideologikus. Vagy (és) az ideológiája elviselhetetlen.
    k

     
  • At 10:28 de., Blogger A said…

    Én nem novellákat olvastam tőle, hanem pár regényét, vagyis a karakterek sablonossága később ütközött ki. Legfőképpen az, hogy imádja skatulyázni más nemzet fiait, de legfőképp imádja utálni a románokat, amit ugye egy erdélyi nemestől alapjáraton elvárhatunk :-). Antiszemitizmust, amivel leginkább vádolják, viszont nem éreztem ki egyik könyvből sem.

     
  • At 11:19 de., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    Antiszemitizmust én sem tapasztaltam. Nekem inkább az tűnt fel, hogy mennyire útálhatja a "nadrágos embereket". Holott a fogalmazásmódjából kiderül, hogy ő maga is az, csak tanult beszédforma nála a népieskedés.
    Egyébként, ha már megtévedésről van szó, én elfogadom, hogy valakit ért olyan súlyos trauma mondjuk az oroszok részértől, hogy inkább fasisztának áll, csak hogy minél távolabb kerülhessen amazoktól. De bizonyos emócionális intelligencia felett azért észre kell venni egy embernek, hogy a világ nem csak fehér és fekete. Enélkül az intelligencia nélkül pedig eleve nem lehet jó író, hisz nem képes árnyalatokban gondolkodni, nem tudja magát beleásni az ellenoldal érzéseibe, inditékaiba. Azt az oroszt lehetne úg is vadállatnak ábrázolni, hogy közben róla is meg tudunk valamit. Leglaább annyit, hogy honnan jött, hogy néz ki, evett-e aznap. Ebben a novelláskötetben ilyesminek nyoma sincs, itt jelleme, története csak erdélyi parasztnak lehet. Egysíkú, nagyon egysíkú, ettől kezdve a kellemes mesélő stílus nem ad intellektuális élményt.

     
  • At 12:54 du., Anonymous Névtelen said…

    A funtineli boszorkány c. regényében van egy anekdota, amiben az öreg zsidó feleségét - aki öreg, rút és természetesen maga is zsidó asszony - "meghágják" a cigányok (de persze ez nincs a vénasszony ellenére), és miután ez kiderül, az öreg zsidó közli a cigányokkal, hogy vigyék is akkor már az asszonyt, mert neki nem kell, hisz' öreg is, rút is, és most már ők is használták. Tehát egy rövid anekdotában W.A. rasszista, antiszemita és még az öregecskedő feleségeket is sikerült helyre raknia.

     
  • At 1:08 du., Blogger Brünnhilde sziklája said…

    :-DD rasszista dekameron
    Kéne írni egy ilyen könyvet.

     
  • At 3:32 de., Blogger tgaal said…

    Erdekes levelet olvastam ma az ES-ben.

    http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0808&article=2008-0225-1000-33JBPO

     

Megjegyzés küldése

<< Home