Nagy izgalomban vagyok,
egy hibákkal bőven megtúzdelt, mégis olyan jó puhán ismerős felvételt hallgatok. Pedig már majdnem összeállt a fejemben a Wassról szóló poszt, de hiába minden, a zene percek alatt képes kiseperni a fejem. Pláne ilyen zene :-)) pláne ilyen fejet :-/
Délután elfelejtettem megírni (pontosabban nehéznek gondoltam beledolgozni a posztba, aztán meg már sietnem kellett), hogy délelőtt a cukrászdában WC-re akartam menni.
Az ajtó zárva, rajta kis cetli, hogy a helyiséget csak a vendéglátóipari egység vendégei látogathatják, ezért a kulcsot csak a fogyasztást igazoló pénztári blokk bemutatása ellenében adják oda. Nagy engedelmesen kivettem a csészealátét alól a blokkot, odaalázatoskodtam a pénztárhoz és szemem lesütve bejelentettem, hogy hát nékem itten mostan elintézni való ügyeim lennének.
A hölgy megnyomott a kassza mellett egy gombot és modta, hogy nyitotta az ajtót, siessek, le ne zárjon.
Futólépésben vittem a másfél decinyi kis pisimet az ajtóig. A női és a férfi WC egy előtérből nyílik, a nőknél nem égett a villany. Egy darabig próbálkoztam a kapcsolóval, aztán feladtam, résnyire nyitva hagytam az ajtót, hogy a férfi szektorból némi fényt beengedjek. Az ülőke volt a következő meglepetés; nem is tudom, hány éve volt divatban az átlátszó műanyagba öntött szögesdrót WC-deszka. Nos, a hátsóm ma abban a megtiszteltetésben részesült, hogy kábé tíz centiméterre megközelíthetett egy ilyen -nem túl kifinomult ízlésre valló- alkotást. A köpésnyi kis kézmosó mellett sem szappan, sem törölköző nem volt, de minek is az, úgysem törölném bele a kezem. Arról, hogy a dolgom sikeresen elvégeztem, már nem tartottam szükségesnek tájékoztatni a pénztárost.
Ember, basszameg, de tényelg!!!
Több mint 700 ft-ot kifizetek egy kávéért és egy pudingba áztatott másnapos fánkért, és ezért a pénzért be kell kéredzkednem a WC-be, pont, mint ahogy kisiskolás koromban ki kellett kéredzkedni az óráról. És mindez nem elég, futólépésben kell az ajtóig mennem, nincs villany, nincs szappan, és még mindezek tetejébe egy vicces WC deszka fölött kell terpesztenem.
Van ebben az országban normális vendéglátóhely egyáltalán?
Már csak az kéne, hogy egy meredt fütyi alakú törölközőtartót szereljenek fel.
Délután elfelejtettem megírni (pontosabban nehéznek gondoltam beledolgozni a posztba, aztán meg már sietnem kellett), hogy délelőtt a cukrászdában WC-re akartam menni.
Az ajtó zárva, rajta kis cetli, hogy a helyiséget csak a vendéglátóipari egység vendégei látogathatják, ezért a kulcsot csak a fogyasztást igazoló pénztári blokk bemutatása ellenében adják oda. Nagy engedelmesen kivettem a csészealátét alól a blokkot, odaalázatoskodtam a pénztárhoz és szemem lesütve bejelentettem, hogy hát nékem itten mostan elintézni való ügyeim lennének.
A hölgy megnyomott a kassza mellett egy gombot és modta, hogy nyitotta az ajtót, siessek, le ne zárjon.
Futólépésben vittem a másfél decinyi kis pisimet az ajtóig. A női és a férfi WC egy előtérből nyílik, a nőknél nem égett a villany. Egy darabig próbálkoztam a kapcsolóval, aztán feladtam, résnyire nyitva hagytam az ajtót, hogy a férfi szektorból némi fényt beengedjek. Az ülőke volt a következő meglepetés; nem is tudom, hány éve volt divatban az átlátszó műanyagba öntött szögesdrót WC-deszka. Nos, a hátsóm ma abban a megtiszteltetésben részesült, hogy kábé tíz centiméterre megközelíthetett egy ilyen -nem túl kifinomult ízlésre valló- alkotást. A köpésnyi kis kézmosó mellett sem szappan, sem törölköző nem volt, de minek is az, úgysem törölném bele a kezem. Arról, hogy a dolgom sikeresen elvégeztem, már nem tartottam szükségesnek tájékoztatni a pénztárost.
Ember, basszameg, de tényelg!!!
Több mint 700 ft-ot kifizetek egy kávéért és egy pudingba áztatott másnapos fánkért, és ezért a pénzért be kell kéredzkednem a WC-be, pont, mint ahogy kisiskolás koromban ki kellett kéredzkedni az óráról. És mindez nem elég, futólépésben kell az ajtóig mennem, nincs villany, nincs szappan, és még mindezek tetejébe egy vicces WC deszka fölött kell terpesztenem.
Van ebben az országban normális vendéglátóhely egyáltalán?
Már csak az kéne, hogy egy meredt fütyi alakú törölközőtartót szereljenek fel.
Címkék: konzumtársadalom, közerkölcsök, valló_világ
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home