Derült égből hideg zuhany

Ami mondjuk lehet nem is olyan borzasztó, mert eső után legalább felhasadoznak a szürke, súlyos, nyomasztó felhők és kisüt a nap. Még ha csak erőtlenül is, de legalább süt.

Na, de félre a költői zagyvasággal, lényeg a lényeg; ma délelőtt 9 óra 40 perckor felmondták a takarítói állásomat. Ma már be sem kell mennem, viszont két hónapot kifizetnek.
Azt gondolom, hogy ez így elég korrekt.
Kicsit szégyellem, hogy a múlt hétről mostanra halasztottam a nagytakarítást és így azt a sáros, pisifoltos szőnyeget kell otthagynom az utódomnak. A mosdókban is éppen ma akartam lemosni a csempefalakat, csúnyán rájuk tud ülepedni a légfrissítő permet és a mocskos levegőben szállongó por. De ez van, alapvetően rendben van az épület, legalábbis ahhoz képest, hogy gyakorlatilag egy kutyaólat kellett közel 10 éven keresztül európai szinvonalon tartanom.

Az a nagy fene igazság, hogy az első sokk után még örülök is, hogy így alakult. Igaziból, ha az irodában lett volna esélyem arra, hogy a nettó nyolcvanpárezer forintos aktapakolgatói munkakörömből ki tudok kerülni, még tavaly novemberben abbahagytam volna a takarítást. Mivel azonban nekik nagyon megfelelt, hogy gépírónőként rám bízhatták a költésgvetéstől kezdve a jogszabályok kigyűjtésén át az összes munkát, ami excellhez és CD jogtárhoz és szövegszerkesztéshez kapcsolódik, hát ott nem sok esélyt láttam arra, hogy valaha is előbbre jutok. Vagy hogy legalább a fizetésem emelik annyira, hogy meg tudjak belőle élni. Szóval akkor teljesen logikus volt, hogy a takarítást válasszam, pedig tudom, legbelül teljesen tisztában vagyok vele, hogy ennél azért többet érek. Csak hát ugye roppant kényelmes és biztonságos volt ez így. És nekem az a legfontosabb, a biztonság, fontosabb még az önmegvalósításnál is.
Hát most döntöttek helyettem, lerántották rólam a langyos, testszagú paplant, muszáj felkelni és kezdeni valamit.
Elsőnek azt hiszem, összeszedem, hogy miket rontottam el az előző munkahelyeimen, hogy miért éreztem mindig azt, hogy aprópénzért kidolgoztatják velem a belem. Aztán fel kell mérnem azt is, hogy mire vagyok képes. Ez lesz a legnehezebb, ezt nem tudom objektívan megítélni. Ehhez kéne segítség, ha valaki tud olyan karriertanácsadót, aki mérni tudja egy jelentkező képességeit és tudását, az sokat segítene rajtam. Nem az kell, hogy megtanítsanak sminkelni meg önéletrajzot írni meg kezet fogni, hanem hogy objektíven megmérjék, hogy mire vagyok képes. Én az életben többet nem akarok úgy dolgozni, hogy a főnök azért ad oda egy munkát (és azért kell félretennem azt, amit éppen csinálok), mert én feleannyi idő alatt meg tudom csinálni mint az a kolléganő, aki kétszer annyit keres mint én.
Most pedig két dolgot kell még elintéznem;
az egyik, hogy kimegyek a sarki kocsmába és soron -azaz menstruációs cikluson- kívül veszek egy kis üveg gömbiszörpöt.
A másik, hogy veszek egy jegyet a holnapi Mesterdalnokokra.
Édes jó istenem, tíz éve, hogy minden vasárnap(*) dolgozom, teljesen újra kell tanulnom, hogy milyen az, amikor valakinek szabad a vasárnap délutánja és tud olyasmikkel foglalkozni mint hajmosás, köröm polírozás, fagylaltozás és színházba menés. Vagy éppen vasárnap délutáni szunyókálás, jáhháááájjjj, lehet vasárnap délután olyan csinálni???


--------------------------------
(*) Vasárnap = a hét első munkanapját megelőző nap. Tehát van, amikor húsvét hétfő, vagy éppen pünkösd hétfő. Az egyéb munkanap áthelyezésekbe most ne menjünk bele, volt vele elég bajom az elmúlt tíz évben.