Százhét

Reggel jól megúsztattam az ebet, de még nem volt kedvünk hazjönni, gondoltam hát, hogy nézzük meg az erdő elöntetlen részét, hátha van gomba. Szedtem is jó fél kiló kétspórás csiperkét és a titkos szilvafámon is érik a gyümölcs, kicsit még savanykás, de azért jól belaktam.
Megyünk vissza, hogy vasárnapi ajándékként még egyet ússzon a blöki, hát már száz méterről csavarta az orrom a gázolaj bűze. Úgy is volt, a töltésről láttam, hogy be van teritve a Duna a vékony, szivárványszinű olajfolttal. Előbb a 112-t tárcsáztam. 2 perc 38 másodpercen keresztül hallgattam angolul és magyarul, hogy a beszélgetést rögzteni fogják és hogy várjak a kapcsolásra. Nem vártam, tárcsáztam a 107-et. Azonnal felvették és azonnal kapcsolták is a vizirendőrséget. Elmondtam mi a helyzet, válaszoltam arra a roppant értelmes kérdésre is, hogy szerintem honnan jön az olaj. Mégis, honnan az apátok faszából tudhatanám, hogy Esztergomban lyukadt ki egy hajó vagy megint a megyeri hajóbontóban boritottak fel egy hordót? Persze nem igy mondtam, de ettől a kérdéstől mindig nagyon ideges leszek, annyira ostoba és felesleges is - az adott helyzetben legalábbis.
Jó fél órát fuldokoltunk még a töltésen a tömény gázolajszagban és vártam, hogy megjelenjen a rendőrmotoros. Mondanom sem kell, hogy hiába vártam.
Anyám, ez még jobb, mint a gyámügy. Ott azért néha 10-18 évet is kell várni arra, hogy a gyerek megnőjön és nagykorúvá válásával megszűnjön a probléma, a vizirendőröknél másfél-két óra is elég. Az alatt pont keresztül ér Pesten a pár kilométeres olajfolt, lehet jelenteni, hogy nem találtak semmit, nyilván vaklárma volt. Pár nap múlva Mohácsnál meg még az országot is elhagyja a mocsok, hát tényleg nem is értem, miért verem én itt a nyálam.