varázslótanoncnak lenni

basszus, ma sikerült életem első olyan ekszcell fájlját előállitanom, amiben több mint 34 ezer sor volt. Majdnem másfél percig tart, mire a 2 gigás, duo processzoros laptop elmenti. Egy sima jelenléti ivhez is háromszorosan beágyazott függvényeket kell(ene) irnom, és az adatokat 3-4 táblázatból csipegetem össze. Néha már azt sem tudom, éppen hol vagyok. Ha valaki elmegy szabadságra, akkor az az egy napra beirt egyetlen "H" (holiday) betű automatikusan módosit három másik ekszcell fájlt.
Már bánom, hogy minden állásportálon töröltettem a regisztrációmat.

Ráadásul három napja esik az eső, muszáj buszal mennem dolgozni, mert vagy 4 km-en át csak földúton tudok bringázni, ahol most nyakig ér a sár. Szó szerint, a teherautók fél méter mély keréknyomokat vágtak, ráadásul a környéken nagyon laza a talaj. Ha száraz, bokáig süppedek a porba, ha vizes, ugyanaddig a sárba.

És, hogy még mindig ne legyen elég, itt is van egy Cuppancska. És még mindig nincs hozzáférésem semmihez. Mindent interneten lehet csak igényelni, egyik e-mailt a másik után kapom, hogy nézzek meg ezt-azt a belső oldalunkon, de mivel jelszavam nincs, hát ugye.....
Ami a legszebb, hogy a kollégák szivességből megirják, hogy mihez adjanak jogokat NEKEM, a kockafejek meg szemrebbenés nélkül megadják a jogot NEKI. Mármint annak a kollégának, aki a nevemben irt.
Beszarás.
Vissza akarok menni titkárnőnek. Vagy méginkább takaritónőnek.