Móricka

Van énnékem egy kollégám, aki tényleg olyan mint Móricka. Nem csak egy van egyébként, de ez különlegesen Móricka, sokszorosan Móricka, elhivatott és főállású Móricka, már ha szabad ilyet mondani egy felnőtt, diplomás emberre.
Egyszerűen nem létezik olyan téma, amitől ne tudnánk eljutni egy jóizű, vagy kevésbé jóizű, de mindenesetre velős cigányozásig.
Ma is.
Emelik a nyugdijkorhatárt, megérjük-e.
Egyik kolléga: Nem, mert szétbassza az agyunkat meg a vérnyomásunkat a munkahelyünk.
Én: nem kell ahhoz még munkahely se, már tiz évesen idegbetegek a gyerekek, sőt, már hat évesen is stresszelnek a felvételik miatt.
Másik kolléga: meg amit cipekednek szegények, akkora iskolatáskák vannak, hogy alig látszik ki alóla a gyerek.
Harmadik kolléga: milyafaszért nem lehet azt a nyavalyás cuccot bent hagyni az iskolában, egy szekrényben?
Másik kolléga: mert hülyék a tanárok, mindent vitetnek, a szülők meg nem mernek szólni.
Móricka: azért vedd hozzá, hogy a mai szülők többsége nem a gyereket akarja, hanem a vele járó szociális segélyt, mert abból él.



Hátkérem.....
Ismerem már az agya járását, nem vártam meg a folytatás, felálltam az asztaltól. Nem muszáj nékem társaságban meginni a kávémat, jó az énnekem futtában, a lépcsőházban is.
És nem csak azért álltam fel, mert nem birom az ilyesmit.
Azért álltam fel, mert valahogy rettenetesen nem szeretek olyan lúzerekkel csevegni, akik a még náluk is vesztesebbekbe rúgnak bele.
Mert lúzer a szentem, elhivatott, hadd ne mondjam, dedikált lúzer.
Ki nem fogy a panasz a szájából, nem tudja az autóját fenntartani, a szülei az ingyenélő öccsét támogatják, a nők mind vagy kurvák, vagy buták, egész nap a kollégák hibáit javitja, ő bezzeg soha, tarkón kéne lőni mindenkit, aki alatt kereszteződésben lefullad az autó, akivel előfordult már, hogy 94 helyett 49-et irt be valahova, meg egyáltalán. Már pénteken azon sir, hogy mindjárt itt a hétfő.
De most tényleg, egy nehéz iskolatáskáról hogy jut valakinek egyből a cigányság szociális segélyből élő része az eszébe??
Normális ez, vagy csak én vagyok túlérzékeny?
Mert persze hogy eszébe juthat, van probléma bőven, de arról, hogy a gyerekek táskája nehéz, igy egyből, bele, direktben a közepébe, hát ehhez nagyon szűkagyúnak kell lenni. És kicsit tán betegnek is.
Vagy csak nem birom a búráját szegénynek.