Hajnal a hegyen

Ez a konyha tényleg ocsmány, a mosogatóra már ránézni sem szeretek. A hűtő és a gáz közötti, csempehiányos fél méterre pedig tényleg rá sem nézek, átemelem rajta a tekintetem.
De amikor kávéfőzés közben kinézek az ablakon, a szemközti domb tetején pont akkor bukkan fel a Nap pereme. Aztán mire beleöntöm a vizet, belekanalazom a kávét, tömöritem, rácsavarom a tetejét, meggyújtom alatta a gázt, szóval mire összerakom a kávéfőzőt és újra kinézek, már a fél Nap ott ül a konyhaablak alatti almafa legalsó ágvillájában.
Ezt a látványt azért soha el nem felejtem, és akárhogy is van, örülök, hogy pár hónapig élvezhettem.
Most megyünk a hegyre, még amig itt vagyunk és mehetünk.
Már két és fél óra alatt megkerüljük, és mire hazaérünk, tökéletesen gyógyultnak érzem az egész heten kinozott, a munkahelyemen mért 20% alatti páratartalomtól elgyötört nyálkahártyáimat.