Elvált asszonyok itélete

"A gyerekek megfelelő neveltetéséhez férfi és nő is kell."

Mondják ezt egy olyan országban, ahol a gyerekeknek legalább fele csonka családban, általában egyedül élő anyával nevelkedik - mint azt az elmúlt 30-40 évben egyre meredkebben növekvő válási statisztikák is bizonyitják, egyre egészségesebb érzelmi életű felnőtté.

Most úgy őszintén, ha én akárkivel élek együtt, miért kell ezer féle papirt csinálni? Engedélyt irni, hogy vezethesse az autómat, albérlőként bejelenteni, végrendelkezni egymás javára, meghatalmazásokat irni, hogy átvehesse a leveleimet, stb? Ha beteg a gyereke, nem ápolhatom, mert nem kapok gyermekápolási táppénzt, ha ú maga meghal, szabadságot kell kivennem a temetésére, mert nem számit családtagnak, ha egy balesetet okoz, tanúskodnom kell ellene, etc, etc.
Miért nem lehet csak úgy simán, egy házassági szerződéssel mindezt letudni? És ha már a másiknak gyereke van, akárhonnan, akkor ugyanezt megcsinálni egy örökbefogadással? Akik az életüket össze akarják kötni, azok egymáshoz akarnak tartozni, csak igy, egyszerűen,két szóval kifejezve. Pont ugyanúgy hangzik, mint amikor egy férfi és egy nő akar egymáshoz tartozni, nem?
Anyám, és keresztülmegy a tervezet a parlamenten, a bizottságokon, és erre egy halom, gyerekét egyedül nevelő nő azt mondja, hogy nem, csak mert.
Igen, tudom, sértő vagyok, előitéletes és demagóg.
Remélem, a döntéshozók rájönnek, hogy ők is azok, és hogy az előitéletesség sehova se vezet.