Csokimérgezés

Tényleg ott tartok, hogy pár hétig csokira -de talán bármilyen édességre- nézni sem birok.
Bonbonokat készitettem ajándékba, hát ennyit nyalakodni, kóstolgatni, a könyökömön folyó csokoládénak a nyelvemből akadályt épiteni, mit nem mondjak, durva volt. Tényleg. Nem birok édességre nézni se.

Datolya bonbon
40 deka datolyát kimagoztam, apróra vágtam, 5 deka vajjal és 3 evőkanál vizzel 8-10 perc alatt puhára pároltam. Amikor kezelhetőre húlt, beleeresztettem a botmixert és pürésitettem. Közben fél marék diót durvára vágtam és száraz vasserpenyőben megpiritottam. Ugyanezt tettem egy 10 dekás zacskó szeletelt mandulával is. A datolyamassza negyedébe a diót, a többi részébe a mandulát kevertem bele. (a végeredményt tekintve azt kell mondanom, hogy a diós változat sokkal-sokkal finomabb. Ennél fogok maradni, a mandula másra való). A diódarabos masszát alufóliára simitottam, egyenletes, centi magas rétegben. Hűtőben dermesztettem, másfél centis kockákra vágtam. A mandulás masszából vizes kézzel diónál kisebb golyókat formáltam.
Közben egy lábos forró vizre rátettem egy kerek fenekű inoxtálkát. A tálka ne érjen a vizbe, és feküdjön fel a lábas peremére. A tálkában felolvasztottam egy 20 dekás Szerencsi keserűcsokit. Gyakorlatilag ez egy habüst, de nekem olyan nincs. Mivel a felolvadt keserűcsoki olyan sűrű volt, hogy nem lehetett benne mártogatni a bonbonokat, tettem bele 5 deka vajat. Aztán még 5 dekát, aztán megint. Összesen tehát 15 deka vajjal volt olyan állagú a massza, hogy bele lehetett mártani a datolyás cuccost. A diós kockákat és a mandulás golyókat hústűre tűztem, bemártottam az olvadt csokiba, kicsit lecsöpögtettem és egy hűtött fémtálcára teritett alufóliára helyeztem.
A diós kokckák tetejére azonnal nyomtam egy negyed gerezd diót, a mandulásakat most hagytam natúr csokis golyóknak, mert elfelejtettem mandulát félretenni a diszitéshez.

Birsalma bonbon
Volt közben egy jó 30 dekás darab birsalmasajtom is, azt is felszeleteltem, kábé centis vastagra, és két centis oldalú háromszögekre. Mindegyikre tettem egy darabka diót (a kevésbé szépeket, amik kimaradtak a datolyás cuccból) és együtt mártottam őket a csokiba. Ezek a kis háromszögek is mentek az alufóliával bevont tálcára.

Meggyes marcipán bonbon
Mivel még mindig maradt csoki, kicsit túrtam a kamrát és találtam egy darabka marcipánt, meg egy zacskó aszalt meggyet. A marcipánt kis kockákra vágtam, mindegyikbe nyomtam 1-1 szem aszalt meggyet és ezt is csokiba mártottam.

Aszalt meggy nyárson, csokiruhában
És mivel még mindig maradt csoki, a megmaradt aszalt meggyet fogpiszkálókra szúrtam, 5-6 szemet egy kis mininyársra, és ezt is bemártottam a csokiba.

Mivel még mindig maradt csoki, de két és fél órányi keverés, formázás, szeletelés és mártogatás után már egy csepp erőm nem maradt még tovább ötletelni, szóval ezt a csokit bevágtam a hűtőbe, majd holnap felengedem tejjel és lesz belőle forró kakaó reggelire - feltéve, ha meg birom inni, mert mondom, teljesen elteltem az édességgel.

A kész bonbonokat pici kis papirkosárkákba ültettem, aztán amikor elfogyott a papirkosár, akkor féltenyérnyi darab alufóliába csomagoltam őket.

Vannak itt a lakásban mindenféle kóbor bonbonos dobozok, fémdobozkák, apró kis kosárkák, ezekbe lesz csomagolva a cuccos. Az idén ez lesz az én ajándékom - már ha ez ajándék egyáltalán, de sajnálom, többre nem vagyok kapható, egyszerűen herótom van a karácsonyi hisztériától. Ez a kis kreativkodás viszont nekem is jólesett, remélem, a megajándékozottaknak is izleni fog.

Boldog Karácsonyt!



Ja, egy jótanács: a csokimáz a sok vajtól kissé megpuhult, nem lett olyan jó, kemény, roppanós, mint ahogy azt a kitűnő Szerencsi csokitól elvártam volna. Legközelebb kevesebb vajat teszek bele, egyrészt, hogy roppanós maradjon, másrészt, a rosseb se akar 60 bonbonnal kijönni a dologból, amikor csak 40-re van szükség :-)) Valahogy megtanulom majd a sűrűbb csokit kezelni.