Vegyes

:-) Szépjóestét!
Nemrégiben kiderült, hogy a reggeli kutyasétáltató csapatban mindenki volt szadesz szavazó.
Arról nem beszéltünk, hogy ki milyen szavazó lesz - már ha lesz egyáltalán. Mármint szavazó.

Máma képes voltam délután háromkor abbahagyni a munkát, kikapcsolni a számitógépet és hazajönni.
Ennek örömére a fél hatkor odaértem a hatkor kezdődő előadásra :-) Ritka jó érzés, amikor van idő lekabátozni, kávézni, kicsit nézelődni a közönségben, és kilesni egy jó széket, amire remélhetőleg nem fog jönni senki, én meg jól beülök rá a négyszáz forintos jegyemmel.

Ez persze nem segitett az előadáson, ami az elérhető legjobb szereplőgárdával az elképzelhető leggyengébb szinvonalúra sikerült. Kábé, mint az első jelmezes próba: a zenészek ritmust tévesztettek, az énekesek elfelejtettek belépni, vagy pont túl korán léptek be, az együttesek szétestek. Azért voltak benne szép részek, Posa halálát nagyon szépen énekelte Kálmándi és a Lukács Gyöngyi Molnár András párosnak is akadt egy-két szép pillanata. A flamand urak kórusa mint mindig, most is hibátlan és összecsiszolt. Ezúttal a hét kórista volt az est legjobbja.
A pénteki előadásra van még jegyem, remélem, addigra összeáll a produkció. Legalábbis az énekesek, mert ez a rendezés bizony menthetetlen. Még arra sem ügyelnek, hogy ha a kórus egyszer spanyol nemesnek, egyszer meg lázadó parasztnak van öltözve, akkor legalább beosszák, hogy jó, Te magas, szakállas, Te nemesként az első sorban, lázadóként meg a hátsó sorban állsz. Te, köpcös, vállas kórista, Te forditva, Te nemesként hátul legyél, parasztként meg elől. A világositónak is szólni kéne, hogy az autodafét nem akkor gyújtják meg, amikor a flamand urak bejönnek, hanem akkor, amikor az égi hang megszólal. Jah, Kertesi Ingrid Égi hangja is szép volt, de az ugye csak néhány mondat. Kár, szivesen hallgattam volna belőle többet. Az udvarhölgyekkel is igazán csináltathatnának valamit, mert az édeskevés, hogy fel alá sétálgatnak -az egyébként gyönyörű- ruháikban, mint egy divatbemutatón. Fülöp több mázsásnak kinéző, hatalmas faragott asztala majdnem összeroskadt, amikor a szivéhez kapó Inkvizitor rátámaszkodott. Meg ilyesmi, szóval az énekeseknek és a zenekarnak kell nagyon jót mutatni, hogy az ember megérezzen valamit a Don Carlos drámájából.

Most meg vajas kenyeret eszek zöldhagymával, és beteszek egy ajándék DVD-t. Állitólag meglepetés van rajta, majd holnap beszámolok.
Illetve lehet, hogy nem, mert holnap meg Makrancos Kata - nem mellesleg, az egyik leghimsovinisztább előadás, ami a házban megy. De mindegy, azt sem a súlyos társadalmi mondanivalója miatt szeretjük ugyebár.